Medveczki Ágnes: A millenniumi földalatti vasút (A Közlekedési Múzeum Közleményei 4. Budapest, 1975)

II. A földalatti vasút terve és építése - Pálya, magasépítmények, biztosítóberendezés

zavarni fogja a felszíni közlekedést és a környék lakóinak nyugalmát, valamint a kocsimotorok kímélése érdekében a sínrendszert úgy oldották meg hogy biztosítva legyen az ütközésmentes, zajtalan közlekedés. A Banovits-rendszerű vaskeresztaljas felépítményt 115 mm magas, 24,2 kg/fm-s aszimmetrikus Vignol-sínek alkották, amelyeket Haarmannféle szabadalom szerint áttakart illesztéssel kötöttek össze. A síneket a Diósgyőri gyár szállította. Az íveknél 20 mm-es nyombővítést alkalmaztak, de üzem közben a sínfejek erős kopása miatt áttértek a 25 mm-es nyombővítésre. A váltókat és keresztezéseket a porosz államvasutak másodrendű vonalain használt típus szerint készítették. Az állatkerti állomáson és a két végállomáson központi váltóállító berendezések voltak. Az alagútban felsővezetékként 50 mm magas bányasínt szereltek fel, a felszíni szakaszon először 10 mm átmérőjű keményréz huzalt használtak. Az alagúti felsővezeték miatt szükséges kemény kivitelű áramszedő-csúszópofa ezt nagyon koptatta, ezért nem sokkal a megnyitás után acélhuzallal cserélték ki. Kétpólusú felsővezetéket alkalmaztak, és 350 Voltos üzemfeszültséget használtak, az áramot a vasút külön áramfejlesztő telepén termelték. Az áramfejlesztő a BVVV Akácfa utcai központi áramfejlesztőjének szomszédságában épült, azzal összeköttetésben volt. Az eredeti szerződések értelmében attól elválasztva kellett volna lennie. Ebben a kérdésben vita is volt, végül a BVVV és BKVT megegyezett, hogy nem szükséges a fallal való kettéválasztás. Az áramfejlesztő telephez 4 db 268 m

2 fűtőfelületű kazánt, 2 db 600 LE-s Collmann féle vezérművel ellátott kompaund rendszerű gőzgépet és Siemens-féle hengeres pólusú egyenáramú generátort szereztek be. Az áramfejlesztő, mindkét berendezés egyidejű használata esetén 320 Volt feszültség mellett 700 kW teljesítményre volt képes. A vasút föld alatti állomásaihoz vezető lépcsők fölé díszes lejárócsarnokokat készítettek, kivéve az Opera és a szemközti, Lechner Ödön tervezte Drechsler palota előtti lejáratokat. Ezeknél balusztrádos kőkorlátot építettek, mert nem akarták a reprezentatív épületeket takarni a lejáróházakkal. A lejárók elhelyezésével kapcsolatban egyébként is sok vita volt. Legtöbb problémát az Oktogon és a Deák téri lejárók okoztak. Az oktogoni lejárókat eredetileg a tér Városliget felőli oldalán tervezték elhelyezni. A földalatti vasút rt. időközben azonban forgalmi és biztonsági indokokra hivatkozva kérte, hogy azokat a tér városfelőli oldalán építhessék. A főváros az indokokat alaposnak találva hozzá is járult, a Közmunkatanács azonban ellenezte, ismét régi, a felszíni vasutakat megvétózó kifogásával, hogy a módosítás az Andrássy út jellegzetes vonását csorbítaná. A módosítást a közforgalom irányának érdeke és a biztonsági okok mellett az is indokolta, hogy az ennél az állomásnál várható nagy forgalomra való tekintettel e lejáró lépcsőinek szélességét a kisebb forgalomra számottartó megállók lépcsőinek 1,9 m szélességével szemben 2,5 m szélesre tervezték, ezt az eredeti elrendezés mellett nem lehetett volna megoldani. Végül a kérdésben a belügyminiszter döntött, aki elfogadva a fővárosnak azt a kikötését, hogy a lejárók szélességével az építtetők költségére a járdákat ki kell szélesíteni, hozzájárult, hogy a tér városfelőli oldalán legyenek a lejárók. A Deák téri lejáróval kapcsolatban a Közmunkatanács elképzelését valósították meg, itt mindkét lejárót befedő nagyobb csarnokot állítottak fel. A földalatti vasúti lejáróházak tervezésére a földalatti vasúttársaság pályázatot hirdetett, azonban a határidőig, 1894 dec. 1ig beérkezett mindössze hét pályamű nem nyerte meg az illetékesek tetszését. Ezért megbízást adtak újabb tervek készítésére. Végeredményben háromféle lejárót építettek. A már említett Deák téri lejárót Brüggemann György tervezte. A kupolás épület alapterülete 102,2 m

2

, a lépcsőket magába foglaló két oldalszárny magassága 5,7 m, a középső kioszké 11,55 m. A kupolát bádoggal fedték, az épületet cink-ornamentikával látták el. Ugyancsak Brüggemann terve alapján készült a Váczi krt-i, a Vörösmarty u.-i, a Bajza u.-i és az Aréna úti állomásnál elhelyezett 10 db egyforma csarnok. Ezek a szerényebb kivitelű építmények 18,3 m

2 alapterületűek voltak. Tetejüket bádoggal, oldalfalaikat halvány színű majolika lemezekkel fedték. A Gizella téri végállomáson és az Oktogon téri megállónál elhelyezett 4 db legdísze-