Szekeres József: Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika (A Közlekedési Múzeum Füzetei 3. Budapest, 1968)

I. Ganz vándorútja és budai gyáralapítása

kiemeli az öntvények kiváló összetételét és tisztaságát, mint a korszerű technikai eljárás elsőrangú eredményét (4). A kiállítást követő időben az öntöde keresettsége még nagyobb mértékben emelkedett. Ezekben az években néha száznál is több munkás dolgozott Ganz irányításával. „Néhány hét óta annyi munkám van — írja öccsének —, hogy minden oldalról szorongatnak." (5). A nagy hajsza közben Ganz időt szakít magának új öntési eljárások kikísérletezésére, az öntési módszerek tökéletesítésére. Későbbi nagy találmányának, a kéregöntésnek problémája valószínűleg már ekkor is foglalkoztatta, hiszen a hengermalmi öntödében készített malomhengerek keménységben is eltértek a szokásos öntvényektől. Egy ilyen kísérletezés alkalmával az izzó vasfolyadékból hirtelen légbuborék tört fel, amely kifröccsentette a folyékony vasat, és a tüzes anyag megsértette Ganz jobb szemét. Hosszú heteken át semmit sem látott, végül állapota megjavult, bal szemét sikerült megmenteni (6). A szerencsétlenség nem kedvetlenítette el, mert az új eljárás feltalálása kárpótolta őt félszeme elvesztéséért. A Hengermalom vezetősége értékelte Ganz kiváló képességeit, és keresetén kívül meghatározott százalékos részesedést ajánlott fel az öntöde tiszta jövedelméből. Ganz megtakarított pénze ettől az időtől kezdve állandóan növekedett. Az 1843. év végén már 2500 forintja volt kihelyezve kölcsönök, baráti segélyek formájában. Ezért bátran gondolkodhatott már tervei realizálásán. Egyik levelében ezt írja Jakab öccsének: „Most azonban újra meg kell mondanom, hogy állandó tervem saját vasöntödém felállítása, itt vagy egy másik városban . . . mert elhiheted, hogy nem akarok a világban mint munkás ide-oda vándorolni." (7). A hengermalmi vasöntödében továbbra is nagy hozzáértéssel és ügyesen vezette a munkát. Ezekben az években dolgoztak — ismét Széchenyi elgondolása és kezdeményezése alapján — a „nyolcadik világcsoda", a Budát Pesttel összekötő állandó híd, a Lánchíd építésén. A kovácsolt vasláncokat és darukat — a nagyobb megbízhatóság miatt — Angliából hozatták, az öntöttvas alkatrészeket azonban már itthon gyártották, részben Andrássy gróf dernői vasgyárában, nagyobb részben a hengermalmi vasöntödében. (8). 1844-re a megrendelések száma annyira megnőtt, hogy a malom vezetősége önálló részvénytársaság alapítását, az öntöde áthelyezését és nagyméretű kibővítését határozta el. 1844 őszén Fehr igazgató, aki kezdettől fogva akadályozta Ganz munkáját, meghamisította a könyvelést, hogy ezáltal CSÖk-