Szekeres József: Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika (A Közlekedési Múzeum Füzetei 3. Budapest, 1968)

IV. A 100 000-dik kerék öntése, Ganz betegsége és halála

gyárban, ahol a beteg munkás ingyen gyógykezelést és orvosságot kapott. Az elnyomorodott munkások számára pedig nyugdíjat biztosított (74). A nagy jólét közepette, amelyben élt, nem feledkezett meg a szegényekről sem; minden alkalmat megragadott, hogy enyhítsen nehéz sorsukon. Adományokat juttatott a város ínségenyhítő akcióira, kórházának és árvaházának (75). Saját hozzátartozóit is mindig készséggel segítette (76). E ténykedései igazi emberséget, az akkori társadalomban lehetséges emberi megnyilvánulásait jellemzik. 1867 tavaszán megszületett a kiegyezés az osztrák és magyar uralkodó osztályok között. A létrejött egyezmény — többek között — az ország gazdasági életének fejlődése előtt álló akadályok felszámolását is elősegítette. A kiegyezés után a magyar gazdasági élet erős fejlődésnek indult, amelynek nagy lendületet adott a közös vámterület, az ipartámogatás, és a külföldi tőke bevonása. Az iparfejlődés előtt óriási lehetőségek mutatkoztak, amelyeket a hazai és külföldi vállalkozók egymással versenyezve igyekeztek kiaknázni. Gyors egymásutánban bankok, ipari részvénytársaságok alakultak. A mezőgazdaságban is megerősödött és fölénybe került a kapitalista termelési mód, a nagyüzemi gazdálkodás. Még gyorsabb ütemben folytatták a vasútépítést, és a magyar mezőgazdasági ipar jelentősége nemcsak az ország, de Európa gazdasági életében is rendkívüli fontosságú lett. A gazdasági élet fellendülésével a vas- és gépgyártás helyzete is megjavult. Elsősorban a korszerű közlekedés kiépítése és a mezőgazdasági iparhoz tartozó gyárberendezések előállításának szükséglete biztosította a vas- és gépipari termelés növelésének lehetőségét. Ganz gyárába is tömegével érkeztek a megrendelések. Az 1867. évi párizsi kiállításon bemutatott új rendszerű keregöntésű kerék osztatlan elismerést szerzett és tovább növelte Ganz gyárának hírnevét (77). * * * A nagy ember azonban nem tudta eredményeit élvezni. A vagyon, a pénz, a siker egyáltalában nem hozta meg a kívánt nyugalmat, boldogságot és függetlenséget. Idegrendszerét és szervezetét az 1850-es években végzett hatalmas munka és az állandó izgalmak felőrölték. Állandóan fejfájások gyötörték; rendszeres, de eredménytelen orvosi kezelés alatt állt. 1866-ban, gyógyulást keresve, hosszabb időt töltött Ostendében, a tenger partján. Ezen az úton tudta meg Ganz felesége, hogy a család több tagja elmebajban halt meg. Férje elmondotta neki, hogy