Szekeres József: Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika (A Közlekedési Múzeum Füzetei 3. Budapest, 1968)

III. Kéregöntésű kerékgyártás megkezdése

felelő kerêkrendelés érkezett, a gyárat teljes kapacitásával arra fordította, háttérbe szorítva az apróbb, egyéb igényeket. A későbbi években a gyár további fejlesztése után nyílt lehetőség a külföldi és belföldi piacon egyforma erővel való fellépésre. Az üzem hét év alatt majdnem 2 millió osztrák értékű forint nyereséget biztosított. Ennek az összegnek egy részét azonban Ganz a gyárba fektette be telekvásárlások és építkezések formájában. Az adatokból kitűnőleg Ganz a 60-as években is folytatta a korábbi pénzpolitikát: a nyereségnek a termelés bővítésére és folyamatosságára való felhasználását. Igaz, most már sokkal magasabb színvonalon és biztonságosabb keretek között, de sohasem mentesen a veszélyektől. Leveleiben írja: „ ... az üzlet meglehetősen jól megy, egyedül a pénzzel van baj, hiszen ismered a helyzetet, nem tudni, mit hoz a jövő. Egész tőkém az üzletbe van befektetve. Kedvem volna egy részét kivonni és biztos helyen eltenni, de úgy látom, jobb ha nyersvasba és rudakba fektetem, mint papírokba." (69). * * * A budai gyártelep fejlődésével párhuzamosan haladt Ganz társadalmi felemelkedése is. 1858-ban az osztrák birodalom belső vámrendszerének megváltoztatásával kapcsolatos bécsi megbeszélésen a Monarchia legjelentősebb gyárosai és szakemberei között ő is részt vett (70). 1861-ben beválasztották a budai városi képviselőtestületbe. De az igazi elismerést az 1862. évi londoni kiállításon elért nagy siker hozta meg. Az érmet és a díjat 1863. február 3-án a bécsi Tudományos Akadémia üléstermében ünneplő közönség előtt adták át. Ez a kitüntetés és a nem sokkal előbb kapott koronás arany érdemkereszt megnyitotta előtte az utat a legelőkelőbb és legmagasabb társadalmi körökbe is. Részt vett udvari fogadásokon, ünnepségeken, hazatérésekor pedig munkásai és ismerősei úgy fogadták, mintha király érkezett volna. Ö is megemlékezett erről az eseményről Jakab öccséhez írt levelében: A fogadás „ . . . bizony nagyszerű volt, de én az előkészületekről mit sem tudtam, különben mindent lefújtam volna'' (71). Ez a néhány őszinte szó bizonyítja, hogy a siker, a dicsőség nem térítette el józanságától. A sors azonban még további kellemes meglepetéseket is tartogatott számára. 1863. augusztus 31-i budai városi tanácsülésén Paulo vies László főpolgármester javaslatot tett Ganz díszpolgárrá való megválasztására, figyelembe véve „ ... az ipar mezején csinált kitűnő találmányai által a főváros híre emelésére szerzettérdemeit". A tanács az előterjesztést egyhangúlag elfogadta (72).