Szekeres József: Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika (A Közlekedési Múzeum Füzetei 3. Budapest, 1968)
III. Kéregöntésű kerékgyártás megkezdése
zánknak, hanem biztos szemmel és kézzel válogatta ki azokat az embereket, akik halála után az általa megkezdett úton tovább vezették a gyárat. Mechwart 1834-ben Schweinfurtban, a városi szegény negyedben született. A helyi elemi iskola elvégzése után egy lakatosmesterhez került inasnak. Itt már elég fiatalon alkalma volt megismerkedni a kemény és fáradságos munkával. Amikor inasévei elmúltával remekmunkáját — egy új fajta és igen elmés lakatzárt — bemutatta, az ipartestület éppúgy, mint a város vezetősége meglepetéssel figyelt fel. Tehetsége annyira kitűnt, hogy a város költségén az augsburgi mérnöki főiskolára, a híres Politechnikumra küldték. Tandíja, könyvei, lakása így biztosítva volt, de élelmezéséről és ruházkodásáról, szülei megsegítéséről neki kellett gondoskodnia. Sokat nélkülözött, éhezett, és a mellékmunkák tömegét végezte, de 1855-ben, 21 éves korában a hosszú, küzdelemteljes évek után mérnöki oklevéllel a kezében hagyta el a főiskolát. Először a nürnbergi Kramer—Klett gyár öntödéjében kapott állást. 1859-ben ajánlatot kapott a galíciai Károly—Lajos vasúttól segédfelügyelői állásra. November 29-én érkezett meg Budára, Eichleiter meglátogatására, és összetalálkozott az éppen otthon tartózkodó Ganzzal. Ganz rábeszélte, ne utazzon a távoli Galíciába, hanem mint mérnök lépjen be gyárába. Mechwart elfogadta ajánlatát, és 1859. december 6-án, születésének 25. évfordulóján a gyár szolgálatába lépett. Mechwart nagy buzgósággal feküdt neki a munkának, és nemsokára átvette Eichleitertől a kivitelezői munkák irányításának nagy részét. Ügyes kezének nyomát viselték a gépeken végrehajtott újítások, a gyárberendezés műszaki színvonala és az új gépek tervei. A keregöntésű kerék és keresztezés gyártásán kívül Mechwart javaslatára gőzgépeket is készítettek, úgy hogy a 60-as évek elején a Ganz-gvár már nemcsak mint öntöde volt híres, hanem mint gépgyár is (64). Ganz a keregöntésű kerekek mellett jó eredményt ért el a keregöntésű keresztezések elhelyezésében is. Ennek szabadalmát 1859-ben vásárolta meg Paget Frigyes bécsi gyárostól, s miután kikísérletezte kéregöntését, erre szabadalmat is kapott. A Ganzféle kereszteződés szabadalma annyiban különbözött Paget szabadalmától, hogy a kereszteződések ún. szívdarabjai felső és alsó felületükön egyaránt használhatók voltak, ami lényegesen megnövelte élettartamukat (65). Az 1862. évi londoni kiállításon keregöntésű vasúti kereke újból díjat nyert (66). 1864—1865. években munkaszerző útjai ritkábbak; inkább csak Bécsbe utazott, ahol rendszeresen találkozott bécsi, frankfurti és kijevi üzleti megbízottaival. Az üzleti utak eredményességét a kerékszállítási statisztika igazolja (67) :
