Szekeres József: Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika (A Közlekedési Múzeum Füzetei 3. Budapest, 1968)

III. Kéregöntésű kerékgyártás megkezdése

Az 1857. év magas eredményét a Tiszai Vasút nagy megrendelése hozta, amely a tartalék céljából gyártott kerekeket is kiszabadította a sötét raktárhelyiségekből. Az 1858. év kisebb eredménye nem a termelés csökkenéséből keletkezett, hanem a szűk üzem adta keretek között már nem volt lehetőség nagyobb számú kerék gyártására, a tartalék pedig elfogyott. Az 1859—1860. évek teljesítménye az üzem átépítésének és kibővítésének a termelésre gyakorolt fellendítő hatásából következett (56). Az 1852. évben felvett vagyoni leltár szerint öt telken terült el a gyártelep, amely öntödével, lakatos-, kovács- és asztalosműhelyekkel rendelkezett. Az üzemben a szükséglet szerint 40— 60 munkás dolgozott. Havonta 600—800 q öntvényt termeltek 300 q szén és 250 q koksz, valamint jelentős mennyiségű homok felhasználásával (57). Erről az alapról indult meg a fejlődés. 1858 végéig az üzem nem mutat lényeges változást, ebben az évben azonban megkezdődött a gyár kiépítése, amely 1862-ben fejeződött be. 1858 novemberében Ganz új öntödét emeltetett, 1859 februárban megvett egy újabb házat. Áprilisban kocsiszínt, lóistállót, és kocsisszobát építtetett, júniusban a gépműhely alapozási munkáit kezdték meg, szeptemberben a már meglevő gépház mellé új kazánház került, október hónapban a 253. számú házat vásárolta meg, márciusban pedig a Királyhegy utca 319. számú telken a vasöntöde bővítését kezdték el. Március végén szerelőműhely készült, májusban a két évvel korábban épült udvari istállót lebontották, helyette asztalosműhelyt és modelltermet építettek. Ugyancsak ebben a hónapban végeztek kisebb átalakítást a műhelyeken is. Az építkezés során készült el az új, nagy öntöde, amely a kortársak szerint a legnagyobb külföldi öntödékkel egyenrangú: négy kemence, négy daru és két ventillátor a felszerelése, valamint a gépekkel bőven felszerelt gépműhely és a kazánház. Ezekben az években alakult ki az a jellegzetes gyárkép a mai Ganz utcában, amely évtizedeken át látható volt a gyár füzetein, és egészen az 1965-ben bekövetkezett lebontásig megmaradt (58). Ganz Ábrahámnak a gyár minden eseményére személyes gondja volt. Egész nap, délelőtt és délután az öntödében és a műhelyekben tartózkodott, és beszélgetett munkásaival. Késő este utolsónak hagyta el a gyárat (59). Ganz azonban egyre ritkábban tartózkodott Budán, hatalmas méretű üzleti tevékenysége mindinkább elvonta üzemének vezetésétől, az új elgondolások gyakorlati keresztülvitelére vonatkozó kísérletektől. Ezért mérnökök után kezdett kutatni. 1859-ben három német mérnököt is szerződtetett üzemébe, akik közül