Gadanecz Béla: Közlekedési dolgozók a magyarországi munkásmozgalomban (A Közlekedési Múzeum Füzetei 1. Budapest, 1967)

vonuláson. Közöljük a Népszava tudósítását az államvasúti munkások 1896. szeptember 20-i gyűléséről, amely kimondta: meg kell alakítani az állami és az államvasúti munkások Önálló szakegyletét. A nagy vasutassztrájk (1904. április 19—24.) A MÁV forgalmi dolgozóinak helyzetük javításáért (az illetmények felemeléséért, a szolgálati pragmatikáért, az egyesülési és szervezkedési szabadságért) indított közel egy évtizedes mozgalma a magyarországi vasutasok legjelentősebb munkabeszüntetésébe, az 1904. évi áprilisi sztrájkba torkollott. Kezdetben, amikor munkakörönként, majd kategóriánként írásba foglalták követeléseiket, még nem gondoltak sztrájkra. A mozgalom legismertebb vezetői — Margulit Kálmán, Kacsó Gyula, Turtsányi Pál, Veréb Mihály — az ellenzéki polgári pártok befolyása alatt állottak. De ahogy porosodtak a MÁV igazgatóság és a minisztérium irattárában a vasutasok elintézetlen memorandumai, úgy nőtt a sztrájkhoz vezető nyugtalanság, elkeseredés és harci elszántság. A sok keserűség és megalázás felgyülemlett, az élet oly nehéz lett, hogy már tenni kellett valamit. A szikra, amely a vasutassztrájkot lángra lobbantotta, az a hír lett, hogy az április 20-ra tervezett vasutas gyűlést a rendőrség nem engedélyezte és a vasútigazgatóság a mozgalom két vezetője ellen megtorlással élt. Amikor Rákosrendező állomás dolgozói erről tudomást szereztek, a végsőkig elkeseredett vasúti szolgák és állomási munkások egy indulásra készen álló vonat mozdonya elé rohantak, a sínekre feküdtek, s megakadályozták a vonat elindulását, Néhány órán belül az egész országban megszűnt a vasúti forgalom, Az Alföld csendjét nem verte fel a mozdony füttye, a bércek nem zúgták vissza a tovazakatoló vonatok moraját. Megállt az ország gazdasági vérkeringése. Katonaság szállta meg a pályaudvarokat, őrizte az elhagyott vonatokat és berendezéseket. A kormány a vasutasok katonai behívásával törte le a sztrájkot. A munkabeszüntetés eseményeit bemutató fényképek mellett a tárlóban több dokumentum található: Varasdy Géza Kálmán katonai behívójegye, a második tizenhármas bizottság munkába szólító röplapja, a sztrájk történetét ismertető korabeli írások és későbbi feldogozások stb. Magyarországon ez volt az első országos általános sztrájk. Híre eljutott az ország legtávolabbi zugába is és forradalmasítólag hatott az elnyomott, kizsákmányolt népre. Az elnyomó rend nagyobb presztízsvesztesége volt ez az egyszerű emberek szemében, mint a zajos parlamenti csetepaték. A vasutassztrájkot egy sor jelentős bérmozgalom követte. Ezek közül kiemelkedik a kétezer fővárosi fuvaros munkás április 25én kezdődő munkabeszüntetése. A vasutassztrájk letiprása után kegyetlen megtorlás következett. A bíróságok több, mint 1600 vasutas ellen indítottak büntető eljárást. A sztrájk előtti mozgalom vezetőiből alakult ún. 13-as bizottság tagjait a bíróság felmentette. Ezek védelmét a főváros 13 legnevesebb — ellenzéki pártokhoz tartozó —• ügyvédje vállalta. A védőügyvédek sorában Vázsonyi Vilmos, Lengyel Zoltán, Eötvös Károly mellett már ott volt a fiatal demokrata ügyvéd, a vasutas mozgalom későbbi vezetője: Landler Jenő. A 13-as bizottság törvényszéki tárgyalásának anyagát Lengyel Zoltán és Landler Jenő „A tizenhármak bűnpere" című — a tárlóban is