Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

VIII. Otto Lilienthal és Martin Lajos kapcsolata 46

1. Igen tisztelt Professzor Ürl A Léghajózási Szövetség megküldte nekem az ön előadását és augusztus 5-i becses kéziratát. Az előbbiért kifejezem önnek legőszintébb köszönetemet. Ami levelét illeti, először is hangot kell adnom afölött érzett örömömnek, hogy a madárrepülésről szóló könyvemet oly beható vizsgálatra érdemesítette. A szárnyas készülékemmel kapcsolatos számításában, amelyről szerkesztőségi tagként be kell számolnom a Szövetségnek, van azonban egy tévedés... Az alá nem támasztott repülő test egy szárnycsapás alatti esési magasságából ön következtett arra a munkára, amelyet az emelő légellenállás létrehozására fel kell használni. Nekem úgy tűnik, hogy ez elvben nem helyes ... Legyen olyan kedves, közölje velem a véleményét ezekről a dolgokról." 2. „Feltételezzük, hogy készülékem szárnyait módosítanám, eszerint a szárnyak kb. azonos hosszúságúak maradnának, de szélességüket 1/4ére csökkentenénk. Az egész felület ekkor az előzőnek egynegyede lenne. Hogy most ugyanazt a hordhatást elérhessem, a szárnyakat éppen kétszer olyan gyorsan kellene mozgatnom. Kétszeres sebesség esetén négyszeres emelő légellenállást kapok. De mivel a felület csupán 1/4-e az előbbinek, ugyanazt a 40 kilós hordhatást érem el. Tehát minden ugyanaz marad — szárnyhossz, a csapások száma, a hordhatás — csupán másodpercenként két szárnycsapás helyett négyet kellene tenni. Hogy ezáltal több vagy kevesebb munkát kell végeznem, az ön képlete 40.9,81 mondja meg, amelyben most n = 4 és A- = 24,5 —4.4 Kételkedem azonban abban, hogy az ön saját nézete szerint, ha a kisebb szárnyakkal négy csapást végzek, ezzel kevesebb munkára van szükség, mint hogyha másodpercenként két szárny csapással megelégszem. A gyakorlat engem másra tanított. Hol van itt az ellentmondás? Nagyon kérem, mondja el erről a véleményét; hiszen képlete nem egy esetre, hanem minden esetre érvényes. Ha megengedi, bátorkodom erről alkotott véleményemet közölni. Ám semmiképpen sem tartom magam csalhatatlannak, és megvetek mindenféle haszontalan polémiát; az igazság kedvéért csupán le akarom írni pontosan, mit gondolok erről az esetről, s tiszta szívemből kívánom, hogy azután Ön is közölje velem, mi a véleménye fejtegetéseimről. így tisztázhatjuk leggyorsabban a dolgokat. Nem arról van szó, hogy kinek van igaza, hanem, hogy mi az igazság és mi marad örökre igaz..." 47