Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

III. „A dolog szöget vert a fejembe” 12

2. Vizsgálta annak következményét, „ha a szárny a lebegési munkánál nagyobb munkát végez", kereste azt a formulát, amely a „lengési munkát" megbízhatóan és ellenőrizhetően fejezi ki. 3. Kutatta, „milyen befolyást gyakorol a repülési munkára azon viszony, mely fel és alá oszcilláló szárnyat feltévén — a felemelkedési és lecsapási idők között fenn áll". 4. Kereste „a testi súly, a szárny területe és a szárnycsapások száma közötti összefüggést" ... „a levegő nyomása a lecsapó szárnyra, tehát más szóval nem más, mint a levegő hordképessége, annál kisebb lehet, mennél gyorsabban váltják fel egymást az egymásra következő szárnycsapások" (28). Elméletileg abból a feltevésből indult ki, „hogy a repülő madár bizonyos aktív és passzív erőknek van alávetve, s hogy a repülés útja ennek szüleménye; a repülés problémája tehát egészen az analytikai mechanika feladata. Ámde, a ki ezen az úton akar haladni, csakhamar olyan partialis differentialis egyenletekre jut, melyeknek megfejtése már nem áll az analysis hatalmában. De ha egy probléma általánosan meg nem fejthető, nem következés, hogy az megfejthetetlen, hanem inkább annak a jele, hogy a rendelkezésre álló módszerek nem elégségesek. S ilyen esetben vagy ama módszereket ki kell bővíteni, illetve újakat kieszmélni, vagy ha ez nem sikerül, meg kell próbálni: vájjon nem lehet-e a problémát egy speciális esetben megfejteni. Igaz ugyan, hogy az ez úton nyert megfejtés még messze áll az általánostól, de ha egy ilyen speciális, vagy helyesebben, partikuláris megoldás ismeretes, ez valószínűleg utat nyit az általános megfejtésére. Ez lebegett szemem előtt, mikor számításaimat megkezdtem" (29). E célból a következő „speciális" helyzetet, azaz hipotézist vette fel: A repülő test az XYZ koordinátarendszer origójában, „azaz súlypontjában" van, állandó iránytartás mellett vertikálisan is megtartja helyzetét, továbbá szárnyait mereven tartva csupán fel és alá mozgatja — ez alatt azt értve, hogy a repülő testhez és a mozgó szárnyfelülethez húzott érintők egymáshoz viszonyított helyzete a mozgás alatt nem változik (30). Ebből a feltételezett alaphelyzetből indult ki, vizsgálva a repülő testre ható erőket, arra törekedve, hogy ezeket meghatározza és az egyenletrendszerbe tömörített, egymásra ható komponensek kifejtésével bonyolult sokváltozós függvénysoron át, lépésről lépésre haladva, a gyakorlatba átültethető általános törvényhez jusson. „Ha a madár szárnyát majd felemelve, majd lecsapva repül, háromféle munka fejlődik. Ezek között áll a szabadesés munkája a testi súlylyal — a lecsapás munkája a szárny nagyságával és formájával — végre a tehetetlenségi munka a felemelésre váró szárny tömegével kapcsolatban. A szabadesés és lecsapás munkái határozzák meg a verticalis mozgást. A tehetetlenség és lecsapás munkái megint adják meg a repülésre fordított összes munkát. 18