Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

VII. Martin munkásságának társadalmi visszhangja 41

De azért ne higyje senki, hogy a repülőgép a vasutat, vagy a tengeri hajót nekünk nélkülözhetővé teszi... Legnagyobb befolyása lesz a repülőgépnek a hadászatra. Taktika és stratégia úgy elveiben, mint kivitelben meg fognak változni. A hadviselés módja egészen át fog alakulni..." (56). A társadalmi közérzésnek a Magyar Hírlapban nem kisebb író, mint Gárdonyi Géza adott hangot: „A repülés gondolata ma már ég, lángol a velőkben. Az emberiség tudja, hogy lehet, csak még az a kérdés: hogyan? Nem bolondság többé: matematikai probléma. Csak egy-két numerust kell még megtalálni, hogy tökéletes legyen a számvetés. És dolgoznak rajta. Zárt műhelyekben érik a gépmadár. Már mozdul is. Meg-meglebbenti fényes alumínium szárnyait. Türelem! Föl fog repülni a magasságba, hátán emelve az új korszak félelmetes erejű szellemét. Mert hogy a huszadik század a repülőgép szárnyain röppen a földtekére, azon én nem kételkedem" (57). Gárdonyi lírai, „fellegekbe szálló" eszmefuttatására Kuppis József mérnök földi realitással reflektált: „Szegény lángelmék, kiket a földhöz köt az életföntartási gondok mindennapi átka és kik kellő pénzbeli támogatás mellett tízszer annyit teremthettek volna. Hol vannak nagyjaink? Nem látják azok át, hogy vannak oly technikai, gazdasági kérdések, melyek a nemzetet hatalmassá, gazdaggá tehetik? Ezek között első helyen áll a repülés kérdésének megfejtése... Erre pénzt kell áldoznunk! Mi az a néhány ezer forint azokhoz a milliókhoz, milliárdokhoz képest, amelyeket ezzel nyerni lehet?" (58). Ekkor már nem Martin Lajos volt az egyedüli hazánkfia, akit a repülés eszméjének a megvalósítása foglalkoztatott és lelkesített. A kellő támogatást azonban egyikük sem kapta meg.