Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

VI. A mintapéldány sorsa 36

Gyermekei — amikor látták, hogy atyjuk találmánya fölött eljárt az idő, és rendszerével motoros repülőgép építését többé nem remélhetik — a gépet, szabadalmi okmányait, műszaki leírását, rajzainak egy részét, atyjuk Lilienthal Ottóval folytatott levelezését s egyéb iratainak nagyobb részét 1913. augusztus 31-én, további megőrzésre — letétként, tulajdonjoguk fenntartásával — átadták az Erdélyi Múzeumegylet irattárának, illetve régiségtárának. A „lebegő kerék" így múzeumba került, s a kolozsvári Történeti Múzeum állandó kiállításának sokak által megcsodált, értékes darabja lett. Az első világháborút követő impériumváltozás, és az ezzel kapcsolatos egyéb események következtében, megváltozott a múzeum kiállítási anyaga is. „Lebegő kerekünk" lomtárba került, hányódott-vetődött, majd teljesen feledésbe merült. Időközben elhaltak azok az emberek is, akik tudtak róla, ismerték műszaktörténeti jelentőségét,, és magyarázatot tudtak volna adni a furcsa szerkezetről az utódoknak. Így a lassanként nem is azonosítható, ismeretlen rendeltetésű, egyre hiányosabb szerkezet a múzeum állagából kikerülve, a megsemmisülés elé nézett. Viszontagságos sorsra jutottak a géppel kapcsolatos iratok is. Az Erdélyi Múzeumegyletnek még a húszas években bekövetkezett feloszlása után az egyesület iratanyagával együtt egy, különböző helyekről összehalmozódott, feldolgozatlan levéltári irattömegbe kerültek. Ez az irattömeg a második világháború alatti és a követő események során tovább keveredett, kallódott, úgyhogy csak több esztendei kutatás után lehetett a Martin-féle iratok nyomára bukkanni. Martin iratainak, rajzainak egy része a kolozsvári Bolyai Egyetemre került. Az egyetem az oda került rajzokat meg is őrizte, s egy részüket a matematikai és fizikai tanszéken kiállította. A történelem szele azonban ezeket a lapokat is elsodorta. Amikor 1964-ben Kolozsvárott a Bolyai Egyetemet a Babes Egyetemmel egyesítették, a tanszékek összevonása és költöztetése során — szemtanúk elbeszélése szerint — az iratanyag egy része papírkosárba, más része pedig ismeretlen kezekbe került. A budapesti Közlekedési Múzeum, együttműködést keresve a kolozsvári „Muzeulu da Istorie" vezetőségével, még 1960-ban kezdeményezte a relikviák felkutatását. Az e sorok írója által végzett több esztendei szívós kutatás — legalább részben — eredményre vezetett. A négy lebegő kerékkel felszerelt kísérleti gép, bár romos állapotban, de előkerült. A „Muzeulu da Istorie" felismerve a kérdés kiemelkedő kultúrtörténeti jelentőségét, helyreállíttatta a készüléket. A „lebegő kerék" ma újból a kolozsvári múzeum legújabb kori kiállításának egyik reprezentatív darabja. A restaurált és kiállított „lebegő kerékről" tájékoztatást ad közölt új keletű fényképe. 88