Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

IV. A „légsiklótól” a „lebegő szárnyig” 21

által ösztönösen alkalmazott és sikeresnek bizonyult megoldást kísérelte meg tudományos elméleti előkészítéssel újrafogalmazni. LEBEGŐ SZÁRNY szabadalma csupán a szárnyszerkezetre és az erőátvitel módjára vonatkozott. Leírásában — mint látni fogjuk — új elem a motor alkalmazásának gondolata — bár a kísérleti modellt, jobb híján, emberi izomerőre építette. A vázat csupán provizóriumnak tekintette, mely a szárny működési mechanizmusának kísérleti vizsgálatát, laboratóriumi tanulmányozását lehetővé tette. A repülőgép alakját másképp képzelte el, nem ilyennek. (L. 23. old. ábrát.) „Hogy milyen lesz a leendő repülőgép alakja, még nem mondhatjuk ... De akármilyen alakot adunk is neki, annyi bizonyos, hogy az csak akkor fog beválni, ha az egyenes állást, úgy mint a hajó a vizén, fenn tudja tartani s ha biztosan kormányozható" (39). Arról, hogy milyen gépforma lebeghetett tulajdonképpen szemei előtt, a LÉGSlKLÓ-ról 1875-ben befejezett tanulmánya egyik oldalán, egy hosszú egyenletsor mellé — mintegy az elkalandozó figyelem megpihenésképp — odavetett vázlat árulkodik. (L. 15. old.) Azonban nem az építendő repülőgép alakja, hanem a hajtóműve, szárnyszerkezete, ezek méretezése, működése és munkaigénye foglalkoztatta elsősorban. „A repülőgépnél nem tudjuk még, hogy G súly lebegtetéséhez mekkora területű szárny, mekkora gyorsaság, mekkora csapásamplitúdó s percenként hány szárnycsapás s mennyi munkaerő szükséges" (40). A LÉGSIKLQ és a SIKLÓGÉP után, ezekre a kérdésekre keresett választ a LEBEGŐ SZÁRNY-ra vonatkozó értekezésében és találmányában. „A lebegő szárny olyan szárnykészülék, mely fel és alá csapdosván önsúlyán kívül bizonyos terhet a föld színéről a levegőbe felemelni, ott szabadon lebegve maradni, s a vezető kéz akaratja szerint minden tetszőleges irányban elindulni képes. A lebegő szárny két testvérszárnyból áll, melyek úgy alak, mint fekvésre nézve a lebegő test súlypontján keresztül menő vertikális röpsík iránt összméretesek (szimmetrikusak), sőt még mozgásuk is az, mert mindig egyidejűleg történik. Az oka belátható; az alak és fekvés symmetriája a mozgás egyenlősége s egyidejűsége biztosítja ü röpsík fekvését..." A lebegéshez, majd a tovahaladáshoz szükséges munkamennyiség kiszámításánál a figyelembe veendő tényezők: „a szárny sugara, területe, munkája, csapásainak száma másodperczenként, egy lecsapás időtartama, a nyomási pont sugara, gyorsasága, a közeg sűrűsége, lökési coeficiense, összes nyomása a szárnyra, a test összes súlya, s a gravitációs gyorsulása ..." „A lebegő szárny csak dolgozó része a gépezetnek, motortól kapja az erőt. Motor lehet vagy emberi erő, vagy gőz vagy comprimált gázok által hajtott gép. Motort és szárnyat közvetítő részek kapcsolják össze. Motor, közvetítő részek, szárnyak, beigazító kormány és haszonteher a gép derekán foglalnak helyet de olyforman, hogy az egész rendszer