Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

II. „Számtalan kísérlet tétetett” 8

Jacob Degen bécsi órás repülő szerkezete szög alatt leereszkedjünk. Így pl. ha Kolozsvárról Nagy-Váradra akarnék menni, feltévén, hogy elég volna ha a szárnyaknak egy foknyi lejtést adok, csak 2500 méter magasságból kellene leereszkednem. Ámde ezen eljárás nem fejti még meg a repülés problémáját; ahhoz még más is kell. A jó repülő madaraknál, pl. a sasféléknél tapasztaljuk, hogy azok sokszor óra hosszáig is mereven tartott szárnyakkal merész körvonalakban és kanyarulatokban majd lejebb ereszkednek, majd megint feljebb szállnak. Ez az úgynevezett vitorlázó repülés. A vitorlázó repülésnek van azonban egy igen kényes pontja. Ha a repülő test a lejtőjén lefelé indul, bizonyos idő múlva a föld színén megérkezik, mely pillanatban a repülés véget érne. De mivel a test a pálya végpontját bizonyos sebességgel, tehát bizonyos eleven erővel éri el, ez a szárnynak egy ügyes fordulatával kihasználható oly módon, hogy a test rézsútos irányban ismét felfelé szálljon. Ámde itt van most a nehézség. Légüres térben visszanyerné a régi magasságot, melyből leereszkedett, de a légkörben végrehajtott esésnél nem. A levegőtérben végrehajtott szabad esés végsebessége mindig kisebb lévén a légüres térbelinél, az eleven erő sem elegendő, hogy a test régi magasságát vissza9