Horvai Károlyné: Clark Ádám (A Közlekedési Múzeum Füzetei 4., 1968)

I. A „Vidra” 3

1834 augusztus 1-én ugyancsak a nádorhoz írottt levelében azonban már jelenti, hogy a gépész, aki a kotrót összeszereli és vezetni fogja, két hete Bécsbe érkezett. Magatartása, egyénisége alapján kiváló embernek mutatkozik. A neve Clark Ádám. Ugyanebben a levelében megjegyzi: minden hajónak kell, hogy neve legyen. A medertisztítót Vidrának neveztük el. Ebben az időben a Monarchiában angol hajóskapitányok és gépészek, angol hajóácsok dolgoznak. Clark Ádám egy a sok közül. Clark Ádám hazánk gazdasági, politikai fejlődésében néhány évvel később fontos szerepet tölt be. Neve fogalommá vált. Ki volt hát a Vidra gépésze? Alig 23 esztendős, amikor útrakel Magyarország felé. Otthagyja a nyugodt, békés, szerető otthont. Pedig az English és Hunter gyárban, ahol dolgozik, megbecsült, szeretett munkás. Jól képzett, szerény és mérhetetlenül szorgalmas. Olvas és tanul, minden érdekli. Tudása, határozottsága fiatal kora ellenére vezetőszerepet biztosít számára társai között. Kalandvágy fűtötte volna? Korántsem. Romantikus kor romantikus gyermeke, akit fegyelmezett külseje alatt lángoló idealizmus fűt. Nőtlen, teljesen független, érdekli az idegen világ, az új lehetőség. S egy kissé a magasabb fizetés. Egy kotrót összeszerelni és üzemeltetni — teljesen egyedül — Angliában sem adódik mindig. Annál is inkább, mert az élet ott sem rózsás. A kapitalizmus belső ellentmondásai állandó nyugtalanság, munkászavargások, letartóztatások képében jelentkeznek. A Hazai és Külföldi Tudósítások írja 1834. évi 41. számában: „Kensingtonban még a mosónékat is megszállta a zendülés." Clark útja több mint két hétig tart, míg Londonból Bécsbe ér. A kor szokása szerint az emberek vagy naplót, vagy leveleket írnak, ö a levélírást válaszja. Első lépésétől az utolsóig mennek a beszámoló levelek Angliába, a szeretett otthonba. A legelső levél 1834 július 28-án kelt. Hétfőn délután száll hajóra, este Rotterdamba érkezik. Több angol utas van a hajón, s természetes, hogy a fiatalok összeismerkednek. Van közöttük katonatiszt, mágnás, pap. „Látjátok — írja szüleinek — milyen szerencsés voltam, hogy olyan kellemes társaságra akadtam. Mr. Downie tréfás formában felszólított bennünket, hogy mutatkozzunk be egymásnak. Én nem mutattam magam többnek, mint ami valóban vagyok. Amikor én jöttem sorra, általánosságban csak annyit mondtam, gépész vagyok és mérnök, aki az osztrák kormány szolgálatába készül állni"... Ez a magabiztos, csöndes büszkeség életének később is egyik jellemző tulajdonsága. A hajóút után két napi és két éjszakai fárasztó postakocsizás következik. „Elindultam először, amióta elhagytam Angliát — írja — teljesen egyedül. Három társam a kocsiban osztrák volt, egész álló nap dohányoztak s nem beszéltek csak németül." Bécsbe érve, néhány nap után német szótárt vásárol és tanulni kezd. Alig egy évvel később, 1835 július 18-án kelt levelében már ezeket írja: „... itt vagyok a Vidra fedélzetén, ahol nem beszélek angolul egy szót sem hétről-hétre, de beszélek és olvasok németül, éppen olyan folyékonyan, ahogy anyanyelvemen." Bécsbe érve azonnal megkeresi Mr. Rustont, a hajóépítőt, a Bécstől négy mérföldre levő Floridsdorf am Spitzben. Megnézi az épülő hajót, s ezeket írja: 6