Horvai Károlyné: Clark Ádám (A Közlekedési Múzeum Füzetei 4., 1968)

III. Az Alagút 21

„... Hozza szegény fejemet jóakaróim emlékezetébe, különösen tisztelem Deák barátomat, Masj ont, Clarkot és szeressen engem, mint eddigelé..." Clark Ádám meglátogatta Széchenyit Döblingben is. Utoljára január 3-án, néhány hónappal halála előtt. Az 1860-ik esztendő újabb szomorúságot hozott a Clark családra. Ismét egy halott csecsemő. Egy kisfiú. 1861-ben nagy társadalmi kitüntetés éri. Hivatalos iratot kap. „Tekintetes Űr! Folyó évi böjtelő hó 18-án tartott közgyűlésen egyhangúlag elhatároztuk, hogy azon férfiak közül, akiket az alkotmányos szabadságtól megfosztott s annyit gyötört nemzet a vész napjaiban mentőiként tekinteni megszokott, kik az igenis szűk határok közé szorított sajtószabadság mellett a társadalmi téren ébresztek, istápolták a csüggedni nem tudó nemzet reményeit... tiszteletbeli képviselőnek választjuk. Buda főváros közönsége." A Lipótmezei Elmegyógyintézet és a Dohány utcai pesti zsidótemplom kupolája őrzi Clark Ádám utolsó éveinek kezenyomát. Még 1858 március 22-én, a witkowitzi vasműből írott levelében, ahol a leitmeritzi Elba-híd munkálataiban vett részt, ír komolyabban betegségéről. A szavak egyszerűek. „I have had a sorry Winter of it... — Szomorú tél van mögöttem. Röviddel azután, hogy utoljára írtam, kegyetlenül megfáztam, amely megtámadta a tüdőket... Az egész ügy meglehetősen komoly volt, azonban hála remek felépítésemnek és jóságos kicsi feleségem gondos ápolásának, Isten segítségével biztonsággal keresztül mentem rajta, s most már képes vagyok arra. hogy a kenyérkereset után nézzek." Mind gyakoribbak a lázas, köhögős időszakok, s mindég kevésbbé segít a gyengéd ápolás... 1865 június 11-én házépítési kérelmet nyújt be. A budai Koronaőr utcában kívánja felépíteni kertes, angol módra tervezett családi házát. Ahol a napos verandán a téli hónapokban is pihenni lehet. Ekkor már súlyos beteg, de maga irányítja az ém'tkezést. 1866 június 11-én kapják meg a beköltözési engedélyt, de az átköltözéshez már nincs elegendő ereje. Erősebb volt a tüdővész. özvegye három piciny gyermekkel marad egyedül. Nemcsák a munkája, ő maga is szimbólum volt a nemzet szemében. Nagy embernek kiiáró gyászpompával temették el a buda-vizivárosi temetőben. A Lánchídon gyászlobogókat leneetett a szél. Utolsó útján nagy tömeg kísérte, s ahol az angol zászlóval letakart koporsó elhaladt, levett kalappal, könnyes szemmel álltak az emberek. Amikor a temetési menet az Alagúthoz ért, a budai evangélikus egyház szuperintendense magyar nyelvű beszéddel búcsúztatta el. Holttestét néhány évvel később kiemelték, s a Kerepesi temetőben, az Áldásy család sírboltjába helyezték, ahol felesége is nyugszik. A sír ma a Közlekedési Múzeum védett emléke. — Egy romantikus kor romantikus lelkű, idegen földről ideszármazott szülötte magyar földben nyugszik. Nemcsak hídépítő volt, híd volt saiát személyében is egy akkor még alig megszületett s egy, a távoli jövendőben születendő kor között. Példa, az erejét soha nem kímélő, munkájáért kitartással, hősként harcoló ember példaképe. 26 '