Horvai Károlyné: Clark Ádám (A Közlekedési Múzeum Füzetei 4., 1968)

III. Az Alagút 21

síink támad, mintha édesapánk képét nézegetnénk. Egyszerre előtűnik személyiségének új vonása. Clark Ádám jó ember. Csöndes, befelé mosolygó nagyon jó ember. Erőszak, hiúság nélküli, szomorú, csöndes, beteg ember. A Lánchíd és Alagút után nem vállal hosszabb, több évre terjedő munkát. De dolgoznia kell, mert most már el kell tartania családját. Clark Ádám nem volt soha gazdag. Nem volt földbirtoka, bankbetétje, mint irigyei állították. Kocsit, lovat tartott, csónakja jól ismert volt a Dunán. Szerette a szép otthont, a nemes bútorokat. Nem volt pletykák, párbajok, botrányok hőse. Társadalmi rangjának megfelelően élt, de igazán gazdag nem volt soha. Emberi értékei, munkájának színvonala, elért eredményei elég biztosítékot nyújtottak azonban minden tőkés vállalkozónak arra, hogy érdekkörébe bevonja. Mint ahogyan ezekben az években nemcsak a Sina bankházzal, de Rotschildokkal is összeköttetésbe kerül. Az általa elvállalt munkák sokszor sajátosak és igen különfélék. Nemcsak hídépítő és statikusként működik, de mint géptervező is. 1855-ben elvállalja a budai vízvezeték tervezési munkálatait. A szerződést a gőzszivattyú létesítésére 1855 augusztus 18-án kötik meg. A szivattyú lett volna hivatva felemelni a Duna vizét a Várhegyre, a Szent György térig. A gőzszivattyút 1857 március 6-án vették át. A budai városi tanács által megbízott átvevő bizottság az átvételkor megállapította, hogy Adam Clark nemcsak a szerződésbeli kötelezettséget tartotta be, de a gőzszivattyú a vállaltnál nagyobb teljesítményű. A kötelezettségek pontos teljesítéséért és a kiváló gépgyártásért a városi tanács teljes elismerését fejezi ki. Pedig ez a munkája nem sikerült teljesen. Néhány év múlva le kellett bontani. A vízvezeték elsősorban az egészségügyi követelményeknek nem tudott megfelelni. 1855 decemberében levél érkezik Bécsből Rotschild aláírásával. „A tegnapi postával levelet kaptam Mr. Nevűiétől, amelynek tartalmát tudomására kívánom hozni. Mr. Neville részletes kalkulációt küldött a nagy tiszai híd építésével összefüggésben. A tárgy nem elég ismerős előttem, hogy véleményt formáljak... Ezért eljuttatom önhöz, kedves Clarkom, hogy vizsgálja meg a kérdést és véleményét tudassa velem..." Az európai pénzérdekeltségek egyik leghatalmasabbika „kedves Clarkját" szakértőnek kéri fel. Rotschild udvarias, jellegtelen szavai mögött azonban még valami meghúzódik. Anglia már túlságosan sokáig uralta gyáraival és hídjaival az európai piacot... A bécsi híd építése után — amelyről 1855-ben kelt, az Alagút megnyitásáról szóló levelében emlékezik meg —, ott látjuk Clark beadványát 1858-ben amelyben előterjeszti a prágai lánchíd állapotára vonatkozó vizsgálatainak eredményeit. Ugyanebben az évben jelentik a helyi újságok, hogy Neville mérnök foglalkozik a Drezda melletti pirnai híd újjáépítésével. Adam Clark 1858 augusztus 19-én megszállt a St. Rom hotelben Drezdában. Innen 21-én kelt levelét Rotschild már 25-én nyugtázza is. A bécsi, a leitmeritzi s a Tisza-híd szakmai és pénzügyi vonatkozásait tárgyalja szakértőjével Clarkkal. És Széchenyi? Tud-e arról, hogy egykori munkatársa hogyan dolgozik? 1858 április 28-án Kovács Lajoshoz intézett levelében ezeket írja: 25