Horvai Károlyné: Clark Ádám (A Közlekedési Múzeum Füzetei 4., 1968)

III. Az Alagút 21

vezettetnék a Duna fenekének. Ez lehetséges, mert a Duna feneke jobbára agyag lévén, a munkáknál nem kellene a vízbezuhanástól félteni a munkásokat..." Az 1838. majd 1839. esztendőben Nóvák már a Várhegy alagutat propagálja. 1845-ben a Der Spiegel december 3-i számában kidolgozott tervét is bemutatja, egy- és kéttárós változatban. 1845-ben Széchenyi István is komolyan foglalkozik az Alagút építésének gondolatával; részvénytársaság alakul a vállalkozás sikere érdekében. Hasonlóan a Lánchídéhoz, a kortársak tudatában az Alagút tervezője és építőjeként Clark Ádám neve élt. Alátámasztja ezt a hiedelmet a korabeli sajtó pontatlansága. A Vasárnapi Újság 1856. évi áprilisi számában — tehát alig hét esztendővel a híd elkészülte után — ezeket írja: „Az Alagút... építését a legközelebb lefolyt események meggátolták, a terv talán el is alszik, ha Urményi József úr az eszmét 1852-ben újra fel nem eleveníti s oda nem tereli, hogy egy részvénytársulat alakult, mely legfelsőbb helybenhagyás után 1850 augusztus 24-én (?) legelső közgyűlését meg is tartotta. A közgyűlés tagjaiból 24 személyből álló választmány bízatott mea a nemes alapító elnöklete alatt a munkálatok vezetésével, építése Dedig azon férfiúra, aki tervét készítette, a világhíres Clark Ádámra bízatott, ki a Lánchíd hasonnevű teremtője halála után ezen dicső bámulatos művet tökélyre vitte ..." Az 1845-ös, évben, amikor Széchenyi István határozottabb formában foglalkozik az Alagút létesítésének gondolatával, a híd építése javában folyik. Clark Ádámnak éppen elég munkát és felelősséget jelenthetett az ott folvó munka, semhogy alagúttervek készítésével foglalkozzék, annál is inkább, mert ő Budapesten W. T. Clark hídirodájának alkalmazottja, saiát tervező irodája nincs. Nem is tételezhető fel, hogy Thierney Clark belenyugodott volna, hogy erejét és munkaidejét ilyen nagy munkával lekösse. Arról természetesen tudott, hogy Clark Ádám Széchenyi István kérésére apróbb „mérnöki" munkákat végzett. Ezzel szemben feltehető, hogy Széchenyi István a híd befejezése után T. Clark további közreműködésére számított. Helyesebben a tervező iroda előtt megcsillantotta egy nemcsak anyagi, de újabb szakmai sikereket is jelentő nagy munka lehetőségét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az. hogy T. Clark könyvében, az „An Account"-ban közli Paget aneol utazó 1839-ben kiadott Hungary and Transvlvania tanulmányának ..Memoir of Count Széchenyi" c. részét Ennek a tanulmánynak a végére — vonal alatt — néhány mondatot illeszt. „... Hazája iránti szeretete a legnagyobb szenvedélye... , Magyarország állapotának tökéletesítése céljából — többek között megbízta Mr. Clarkot egy alagút tervezésével a budai erődítmény — vár — alatt... Az alaeút két kocsi szélességre, valamint mindkét oldalon gyalogjárda elhelyezésére volt tervezve... Ez is, mint sok más munka és értékes elgondolás, késedelmet szenved az ország politikai helyzete következtében ..." Széchenyi naplójában vagy leveleiben alig érinti az alagút kérdését. 22