Horvai Károlyné: Clark Ádám (A Közlekedési Múzeum Füzetei 4., 1968)

II. A Lánchíd 10

A közös teherviselés gondolata megdöbbenti a nemesség egy részét, s élükön Cziráky országbíróval a híd létesítése és várható következményei ellen gyilkos harcba kezdenek. A cél érdekében semmilyen eszköztől sem riadnak vissza. Széchenyi 1833 november 24-én azt írja Tasner Antalhoz, titkárához intézett levelében: „Tegnap a híd küldöttség elfogadta a vám elvét...' — 1835 január elsején pedig ezt: — „A híd dolgában Pozsonyban konferenciát tartottunk. 26 vármegye mellette, 10 ellene, a többi ingadozó Cziráky és a püspökök ellent szegzik magukat" — Január 14-én: — „Soha több munkám nem volt, estve csak összerogyok... a kivétel nélküli vámfizetés... a tegnapi kerületi ülésen keresztül ment..." Széchenyi életének ezekben az éveiben húzódik végig a nagy szerelem: Crescence. 1834 december 15-én Zichy Károly, Crescence ura meghal. Az egész ország lesi, mi fog történni. A hullámok a nádornéhoz is felcsapnak. A hídellenzők nem átallják még a legbensőbb magánéletbe való beleszólást sem, hogy a híd létrejöttét megakadályozzák. Széchenyi feleségül veszi a tizennégy-gyermekes özvegyet. De titkárához, Tasnerhez 1836 január 29-én ezeket írja: „A híd ing, ing ismét. Cziráky et Comp nem hagy föl... Itt azt gondolták, most elmén házasodni, ott majd elalszik s akkor mi itt munkálkodhatunk. Én azonban sem nem megyek, sem nem alszom, míg ez és más renben nincsen ..." De minden akció hiába. Az 1836-os esztendőben megszületik a XVI. t. c, egy állandó hídnak Buda és Pest közötti építéséről s a törvény 1. §-a kimondja: „A Buda és Pest közti állandó híd felépítésének eszközlése egy részvénytársaság feladata lesz..." a 2. § pedig: ..A részvényes társaság költségeire Buda és Pest között építendő állandó hídon hídvámot kivétel nélkül mindenki fizetni tartozik." A hídtörvénynek óriási az elvi-eszmei jelentősége. A reformokért, a gazdasági, politikai haladásért folytatott küzdelemnek volt jelentős eredménye, mely tovább tágította a rést az ősiség alkotmányjogilag védett feudális bástyáin. Thirney Clark, az angol mérnök még 1834-ben eljön Magyarországra, hogy személyesen is megismerje a terepet. Széchenyi Orsován van. az al-dunai munkálatoknál. 1834 szeptember hó 10 és 20. között kelt, Clarkhoz intézett levelében őszintén sajnálkozik, hogy nem találkozhattak. Megkérdi... „Did you see our Dredzing boát at Vienna?..." „Látta a kotróhajónkat Bécsben? • A két Clark — a hídtervező és a Vidra gépésze — feltehetőleg ismerték egymást a londoni gyárból, amellyel T. Clark hídirodája összeköttetésben állt. De más egy olyan találkozás, ahol meg lehet kérdezni, milyen is a Duna medre Pest alatt. 1837-ben báró Sina György, a görög bankár, a Rotschildok mellett a Monarchia leggazdagabb embere, hajlandó a hídépítéshez szükséges öszszeget rendelkezésre bocsátani. Szeptember 26-án T. Clark levelet intéz Sinához, s részletes tájékoztatást ad az építés lehetőségeiről. Alapjában nem érti, miért késik megbízatása. Hangoztatja, hogy Oroszországban készül elfogadni egy hídépítést. 11