A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Dr. Molnár Erzsébet: A kétkerekű, emberi vagy állati erővel vont járművek használata Magyarországon 84

A személyszállításra használt, jobbára az úri kocsizásban használatos kétkerekű kocsik elnevezései is változatosak, igaz a nevek általában, de nem mindig típust is jelölnek: bricska, gigg, Viktória, Dog cárt. A kétkerekű kocsik, mint általában a járművek, alapvetően két csoportra oszthatók: személyszállító és teherszállító járművekre. A két funkció azonban időnként keveredhet. Sokkal változatosabbak a kocsik jelzői, amelyek tisztázzák, mire is használták pontosan a jármüvet, illetve utalhatnak a típusra is vagy földrajzi elterjedésre, eredetre: pl. miskolci, nyíregyházi, hortobágyi, szabolcsi, debreceni, nyírségi, alföldi taliga. Az eleséges, kenyeres, pásztor, gazda, uradalmi, fiáker, kordés taliga megnevezések egyértelműen meghatározták kik, és mire használták a járművet. Néha azonban a nevek egyáltalán nem jelentettek külön típust, legfeljebb apróbb eltérésekre utalnak. A Néprajzi Atlasz kérdőívei alapján kirajzolódott a különféle elnevezések földrajzi elhelyezkedése. Az adatok a 20. század elejére vonatkoznak. A taliga szót főleg Észak-Magyarországon és Erdély néhány pontján használták a kétkerekű kocsikra. A kordé megnevezés úgy tűnik sokkal elterjedtebb, legalábbis az Atlasz szerint. Az Alföld nagy részén használták, valamint ismerték a Dunántúlon is. Ez utóbbi területen magát a jármüvet, a kétrudú, kétkerekű jármüvet nem paraszti használatban lelték fel, de a kétkerekű kocsi a 20. század elejére itt teljesen eltűnt. A kóla elnevezés Nógrád megyében bukkant fel, valamint a Tisza és a Zagyva között. A leptika/loptika kifejezést a Dunakanyarban és a Duna-Tisza közti területen találták meg a kutatók. A kolesz, káré, atyafítogtató kifejezések itt-ott fordultak elő, egyáltalán nem jellemzők egy területre. Nyelvészetileg kissé bizonytalannak tűnik a taliga és a kordé szavak eredete. A taliga, talyiga szót a Magyar Nyelv Etimológiai Szótára vándorszónak említi, amelyet a román teleaga, az ukrán teliga, az oszmán talika, az újgörög taliha szóra vezeti viszsza. Az eredeti forrást nem ismerjük, valószínűleg orosz vagy ukrán eredetű. A magyar nyelvben az első említés 1395-ből való Byga Thaliga néven, amelynek első, latin kifejezése egyértelműen kétkerekű formára utal.

5 5 MNYTESZ Bp., 1976. 829-830.p. A Magyar Néprajzi Lexikon honfoglalás előttinek mondja mind a járművet, mind, pedig az elnevezést.

6 Paládi-Kovács Attila viszont mongol eredetűnek véli talyiga szavunkat. A szlovákok pl. a magyar nyelvből vették át a 17. században.

7 A kordé viszonylag új keletű szó, ennek ellenére elég homályos az eredete. Az 19. század végétől vannak adatok, az etimológiai szótár magyar fejleménynek tartja, „amely tapadás útján a szekér vagy talyiga ráértésével keletkezett a corde, a.m. könyv nélküli kifejezésből. Kapcsolatot tételez fel a német Klareden=nyomorúságos szekér vagy Kassen=taliga, targonca szóval." Az olasz eredetet teljesen elveti. A régi kordé szó a jelentéktelen melléknévnek felelt meg.

8 Az olasz eredet azért érdekes, mivel maga a forma olasz eredetű, mint azt később látni fogjuk. A kétkerekű kocsik esetében találkozhatunk a talicska megnevezéssel is. Ritkábban használták, maga a szó a taliga kicsinyített változata, szintén orosz vagy ukrán eredetre vezethető vissza., esetleg magyar származékszó is lehet.

9 A talicska azonban nem jelent minden esetben kétkerekű járművet. Az elnevezést sok esetben az egykerekű, kézi erővel mozgatható járműre használják, pl. Nógrád megyében mind a mai napig. A talicska lehet lajtorjás aljú vagy deszka oldalú, vagy oldal nélküli, annak megfelelően, hogy mit szállítottak rajta. A kolesz kifejezés a 17. század közepén bukkant föl. Változatai lehetnek a kolyésza, kalesz, kolesza, kulesz, kóléca, koleca szavak. Elsődleges jelentése két- esetleg négykerekű könnyű jármű, taliga. A cseh kolesa szóból ered, és innen ment át más nyelvekbe is. A kólya megnevezést 1430-ban említik először, elsődlegesen szekérfélét jelöl, de kétkerekű kocsi, taliga megjelölésére is alkalmazták, továbbá a diadalkocsi neve is lehetett, ami szintén általában kétkerekű. A Néprajzi Lexikon a kólyát fedeles, személyszállító, városi közlekedési eszköznek 6

MNLIV. Bp., 1981. 613.p. 7 Paládi-Kovács A.: Bp., 1984. 160.p. 8 MNYTESZ Bp., 1976. 572.p. 9 MNYTESZ Bp., 1976. 829.p. 10

MNLII. Bp., 1982. 172.p. 85