A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

I. RÉSZ • Bevezető 5 - Dr. Katona András: A Közlekedési Múzeum 2003-2004. évi munkája 7

A pénz, amit a helyi és regionális hatóságok, valamint a kormányok hajlandók voltak a múzeumokra fordítani, csak csekély mértékben növekedett. Az időtáv elején a kereskedelem és a szponzorálás, nem voltak jól hangzó szavak. Mára azonban ezek váltak a leggyakrabban használtakká. A múzeumok száma Magyarországon növekvő tendenciát jelez, ami nem biztos, hogy a legésszerűbb és célszerű. A személyi feltételek sorában - már csak a beosztási hiearchia okán is - először a vezetőt, a múzeumigazgatót kell említeni. A múzeumigazgatók korábban részben művészek voltak, de a legtöbb tudós volt, a műszaki területen többnyire mérnökök. Az igazgatói státusz elsősorban nem az igazgatói funkció ellátására alapult, hanem inkább az ő és a munkatársai tudományos publikációira koncentrálódott. Tudását az igazgató hosszú, terjedelmes és mindenekelőtt tudományos szövegek írásával mutatta be. Ezek sokszor olyan szövegek voltak, amelyeket a laikusok nem nagyon értettek. Ezt nem tekintették azonban nehézségnek, mivel az igazgató nem érezte úgy, hogy a nagyközönséget kellene elérnie. A múzeumigazgató keveset foglalkozott a napi dolgokkal. A legfontosabb célcsoportját az igazán érdeklődők, vagy még inkább a kollégái képezték. Mára a helyzet alapvetően megváltozott. Az igazgató tulajdonképpen kulturális vállalkozó lett. Minden nap informálódik a múzeumában történtekről: kezdve a látogatók számától, a múzeum büféinek és üzleteinek a forgalmáról. Egy szempillantás alatt össze tudja ezeket hasonlítani az előző év azonos adataival. Büszke arra, ha a múzeumának sikerül sok látogatót becsalogatni, mindenekelőtt akkor, ha azok egy része nem hagyományos múzeumlátogató. Központ a látogató. A múzeumok sokat tesznek annak érdekében, hogy megnyerjék a látogatók tetszését. A múzeum igazgatója legyen tudatában annak, hogy közpénzeket költ és bizonyítsa azt, hogy miért és mire kell neki a pénz. Ezen túlmenően éreznie kell, hogy egy multikultúrális társadalmat szolgál. Az igazgatónak képesnek kell lenni arra, hogy megmaradjon intézménye azon versenyhelyzetű szórakoztatóipari piacon, ahol a játékszabályok nem a múzeumi normák szerint működnek. Aki mindezt a nem könnyű feladatot teljesíti sikeres múzeumigazgató lehet. Helyes és jó irányzat, hogy a korábbi évekkel szemben ma már egyre több a női múzeumigazgató. Az igazgatónak, mint hálózati dolgozónak is működni kell, aki nagyon kreatív gondolkodású és részt vesz a várhatóan nagy érdeklődést kiváltó témák kigondolásában és magvalósításában.Ebbéli tevékenységében már nem csak a muzeológusokat kell igénybe venni, hanem olyan egyéneket is, akik a közönség tájékoztatásával, bemutatókkal, kommunikációval, marketing szakmával és közönségkapcsolatokkal foglalkoznak. A mai múzeumi dolgozók már nem csak a színfalak mögött végzik a munkájukat. Igen gyakran a kiállítási termekben is tartózkodnak, ahol találkoznak a látogatókkal, házigazdák lettek. Az új feladatokhoz - igaz sokkal nagyobb kört érint, mint a múzeumigazgatóknál - a kurátorok nehezebben alkalmazkodnak, keveset tudnak átvenni az új kihívásokból, a marketing és menedzser szemléletből és talán érthető okokból a „tudomány mindenek felett" elvét vallják. Sajnos Magyarországon még a kezdeti lépéseket sem tettük meg a projekt-szerű feladat megoldások területén, ezért a kurátorok megtehetik, hogy szemléletükön ne, vagy csak keveset változtassanak. Az is a tényekhez tartozik azonban, hogy a közalkalmazotti státus biztonságáról a tudomány világában nehezen mondanak le. Ha a jövő feladatait meg kellene határozni e területről, biztosan túlsúlyban lennének e teendők a teljes múzeumi munkán belül. A tevékenység, a terület bővül, egyre több előadást, hangversenyt és játékokat tartanak a mai múzeumokban. Ez az oka annak, hogy sok részmunkaidős munkatársat alkalmaznak ezen események megszervezésére. Legcélszerűbb, ha a fogadások, az ismertetések és az egyéb ünnepségek megrendezésére esténként, valamint olyan napokon kerül sor, amikor a múzeum zárva van. Egyes múzeumokban házasságot is lehet kötni. Az önkéntesek munkája ma a nyugati országokban szervezettebb, mint korábban. Sok múzeumban az önkénteseknek lehetőségük van speciális kiképzésen való részvételre. A kötelességeik pontosan körülhatároltak, ugyanúgy, mint az időbeosztásuk, amihez igazodniuk kell. Az önkéntesek értelemszerűen maguk választják meg a tevékenységük területét, de az elkötelezettségük mégis mélyreható. Vannak nyugaton olyan múzeumok, amelyeket teljes mértékben önkéntesek működtetnek. 8