A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Dr. Molnár Erzsébet: A kétkerekű, emberi vagy állati erővel vont járművek használata Magyarországon 84

A lektika kifejezés 1560 óta ismert, hordszék, gyaloghintó illetve kétkerekű kocsi megnevezésére egyaránt használták. A latin eredetű szó nyelvjárásokban fordul elő lettika, leptika, leptike, leftika változatokban." A sokféle elnevezés ellenére a kétkerekű járműveket térben és időben is korlátozottan használták. Sajnos a honfoglalás kori illetőleg a koraközépkori járművekről kevés ábrázolás maradt fenn, és a kétkerekű kocsikról még gyérebbek az írásos és képi források. Általában elmondható, hogy a kétes négykerekű kocsik egyaránt használatban voltak, kétségtelen azonban, hogy a négykerekű szekerek általánosabban elterjedtek, mivel hosszú távolságokra és nagyobb terhek szállítására alkalmasabb szerkezetek. A magyarok Sankt Gallen-i kalandjai során zsákmányukat valószínűleg könynyű, kétkerekű taligákkal szállították el.

12 Ismert Gellért püspök legendája, akit letaszítottak a mai Gellért hegyről. A kocsi valószínűleg taliga lehetett. Pontos formáról, szerkezetről nem tudunk, de vélhetően nagyon egyszerű, léc vagy deszkaoldalú kétkerekű járművet kell elképzelnünk. A Szent László szekereként említett jármű a kor gazdasági viszonyait tükrözi. A lakosság az állandó fosztogatások miatt olyan szegény volt, hogy kénytelen volt saját magát befognia taligába. „IV. vagy Kun László királyunk idejében a talyigát vagyis kétkerekű kordélyt a magyarok László király szekerének hívták, mert a folytonos fosztogatások miatt nem voltak az országban igavonó barmok és az emberek oktalan állatok módjára a talyigába fogták magukat a barmok helyett. "

n A megnevezés tehát inkább a vontatás módját tükrözi, nem pedig a formát. Hasonlóképpen egy 1255-ből származó budai vámtarifa Kun László szekerének nevezi az embervontatta, kétkerekű járművet.

14 Zolnay László hivatkozik egy budai ostrom leírására, amelyben egy ,,dobos" nevű, trágyalét szállító kocsit említenek, és ami taligára szerelt hordó lehetett.

15 A taligával való szállítás, akár bérfuvarozás for"MNYTESZBp., 1976. n Zolnay L. Bp., 1977. 368.p. 13 Magyar anekdotakincs, Bp., é.n. 14 K.Kovács L.: Bp., 1948. 5.p. 15 Zolnay L.: Bp., 1977. 371. p. májában is létezett a középkor folyamán, és külön foglalkozássá is vált. Ezt bizonyítja, hogy találkozunk Talyigás, Taligás családnevekkel, első említésként 1452-ben.

16 A kétkerekű kocsik egyes kutatók szerint megelőzték a négykerekűeket, ősibb voltuk ellenére, vagy talán épp ezért mégsem terjedtek el széles körben, nem váltak igazán jellemző közlekedési eszközzé. Könnyű, igénytelen szerkezetük miatt azonban igen sokfelé előfordulnak. A taliga az útviszonyokkal szemben is igénytelen, homokos, úttalan utakon, hegyi terepen is jó szolgálatot tett. A szegények járművének is emlegették, éppen az előbb említett okok miatt. Az igavonó állatnak befoghattak lovat, a sokak által lebecsült szamarat, öszvért, és akár bivalyt is. 17 (1. ábra) Ritkán előfordult, hogy kettő esetleg három állatot is a kocsi elé fogtak. A magyarországi elterjedésre a Néprajzi Atlasz vonatkozó adatai iránymutatóak. A kétrudú típus a legáltalánosabb, mivel a kétkerekű kocsikat rendszerint egy állatra fogatolták. A felmérés szerint Észak-Magyarországon /Pest megye északi és nyugati része, Nógrád megye/, a Tiszántúlon, Borsod, Zemplén területén terjedt el elsősorban. Szembetűnő, hogy a Dunántúlon szinte egyáltalán nem ismerték. A kétrúdú, kétkerekű kocsik nem paraszti használata viszont éppen Dunántúlon jellemző, valamint az Alföld déli és középső részén. A kétrúdú, két- és négykerekű kocsik együttes ismerete a Tiszántúlon és az Alföld déli területein fordult elő. A földrajzi mutatatok is részben alátámasztják, hogy a taligát általában a szerényebb jövedelmű emberek használták. A nem paraszti használatú, gyári készítésű, kétkerekű szeméiyszállíó kocsikat a gazdatisztek, orvosok, mérnökök, a földbirtokosok és családtagjaik is gyakran használták. A paraszti használatban lévő kocsikat egyaránt használták teher- és személyszállításra. A kétkerekű járművek csoportosítása nem egyszerű feladat, annak ellenére, hogy viszonylag egyszerű szerkezetről van szó. Korábban már esett 16 uo. 373. p. 17 Egy XVI. századi oklevélben „bival-taliga"-ról olvashatunk. K.Kovács L.: Bp., 1948. 8.p. 86