A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Dr. Eperjesi László-Dr. Krámli Mihály: Kossuth Lajos és Franz Kreuter bajor vasútépítő mérnök levelezése a Vukovár -fiumei vasút tárgyában 53

Dr. Eperjesi László - Dr. Krámli Mihály Kossuth Lajos és Franz Kreuter bajor vasútépítő mérnök levelezése a Vukovár - fiumei vasút tárgyában A Közlekedési Múzeum régi adósságát törleszti a már több mint egy évszázada birtokában lévő, Kossuth Lajos által Franz Kreuter bajor vasútépítő mérnökhöz a Vukovár-fiumei vasút tárgyában írt, 1846 és 1848 között keletkezett 14 levél közlésével. A forrásközlés teljesebbé tétele érdekében a múzeumban őrzött levelek mellett közreadjuk Kossuth Lajos szintén Franz Kreuternek írott, a Magyar Mérnök- És Építész Egylet Közlönyében 1900-ban már megjelent 15-ik (jelen forrásközlésben a 6. számú) levelét, valamint Franz Kreuter 10 darab fennmaradt, Kossuthnak írott levelét is, amelyek a Magyar Országos Levéltár Kossuthgyűjteményében találhatók. A Közlekedési Múzeum Archívumában őrzött 14 német nyelvű Kossuth levelet Dr. Soós István fordította, a Magyar Mérnök- És Építész Egylet Közlönyében szintén németül megjelent levél fordítása Barkóczi Jolán munkája. Franz Kreuter leveleit Dr. Ress Imre fordította és látta el jegyzetekkel. Fiumei vasúttervek a reformkorban Jelen bevezető tanulmányban a reformkori fiumei vasúttervek rövid történeti összefoglalását tűztük ki célul, az adott témakörön belül a legnagyobb hangsúlyt a Vukovár-fiumei vasút tervezetére, Kossuth Lajos ebben való szerepére, illetve Franz Kreuter bajor mérnök ezzel kapcsolatos tevékenységére fektetve. Mária Terézia 1779-ben Fiume szabad kikötővárost, a Habsburgok családi birtokát a magyar koronához tartozó külön testként (separatum corpus) közjogilag Magyarországhoz csatolta. így a Kárpát-medence közepén fekvő Magyarország a hozzá földrajzilag legközelebb eső tengeri kikötő birtokába jutott. Ez a Magyarország és Fiume gazdasági egymásrautaltságának felismerésén alapuló merkantilista gazdaságpolitikai döntés a magyar gabona exportját, tengeri külkereskedelmét kívánta elősegíteni, ugyanakkor a királynő politikai gesztusa is volt a magyar nemzet iránt. A török kiűzése után Magyarország külkereskedelme szempontjából Fiume jelentőségét a város földrajzi helyzete adta meg: az Adriai-tenger ezen a helyen, a Quarnero-öbölben közelíti meg legjobban a Dunai-medencét. Hasonló jelentősége volt Triesztnek Ausztria számára. Trieszt és Fiume ugyanakkor természeti és gazdaságföldrajzi helyzetüket tekintve rossz adottságokkal rendelkező, jelentéktelen kikötők voltak. Fiume, és kikötőjén keresztül a magyar külkereskedelem felvirágzása előtt két nagy akadály tornyosult az 1848-as forradalmat megelőző időszakban. A város nem rendelkezett nagy hajók befogadására alkalmas, védett kikötővel, s a magyar gabonatermő területek és a tengerpart között ott állt szinte áthághatatlan akadályként a Karszthegység. Több évtizedes tervezgetés után a kikötő, meglehetősen szerény léptékű kiépítése végül csak 1847-ben kezdődött meg. A megfelelő szárazföldi összeköttetés hiánya szintén óriási problémát jelentett. A 18. század kezdetéig nem vezetett kocsival járható út Fiúméba a Karszton keresztül. A felvilágosult abszolutizmus állami feladatnak tekintette a kikötőkhöz vezető utak kiépítését. 1717-ben kezdték meg a Bécs-trieszti út építését, amelyből kiágazva 1727-ben elkészült a Laibach-fiumei út. A 18. században két út épült Károlyváros és a tengerpart között: 1726-1771. között a Fiúméba vezető Károly út, és 1774-1785. között a Zengbe vezető József út. Mindkét út túlzott meredeksége miatt csak teherhordó állatokkal volt járható, ezért nem sokat lendítettek a kereskedelmen. A napóleoni háborúk alatt fellendülő gabonakivitel ösztönözte a merkantilista arisztokráciát a 53