A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

IV. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 265 - Rövid tartalmi összefoglaló a Közlekedési Múzeum XIV. Évkönyvéhez (magyar, angol, német nyelven) 294

sodik felére az európai polgárság megerősödött, világot akart látni és erre már gazdasági és közlekedési szempontból is megvolt a lehetősége. Az útikönyvek felépítésüket tekintve - két nagy részre tagozódtak: az egyik, jóval rövidebb rész általános információkat nyújt, a másik rész az útleírásokat tartalmazza. Az 1920-as évektől már az autós túrizmus is kezd elterjedni, ezért az utak mentén található látnivalókat is rögzítik a könyvekben. A szerző a következőkben ,,A magyarországi útikönyvekről" című fejezetben vasúti útikönyveket, a hajózási vállalatok útikönyveit és az autós útikönyvek felépítését, tartalmi összeállítását mutatja be a 20. század elejétől napjainkig. Dr. Czene Valéria: A közlekedés környezetvédelmi szakirodalmának forrásgyűjteménye (1991-1995). (Válogatott bibliográfia) A szerző a közlekedéstudomány szakterület egy napjainkban jelentős részének a közlekedés környezetvédelmi kutatásainak 1991-1995 között megjelent forrásgyűjteményét állította öszsze. Az 1969-1990 között megjelent szakirodalmi anyag válogatott bibliográfiája a Közlekedési Múzeum Évkönyve XI., XII.,XIII. köteteiben található meg. Mind a könyvek, mind pedig a folyóirat cikkek bibliográfiai felsorolása kronológiai sorrendben, azon belül szerzői illetve cím szerinti alfabetikus sorrendben került feldolgozásra. Dr. Vass Ödön: Magyarországi hajógyártás 1945 után. Legrégebbi hajógyárunk az Óbudai Hajógyár a Duna jobb partja melletti szigeten 1835-ben létesült. Másik hajógyárunkat, amely a Duna bal partján épült 1896-ban alapították. 1962-ben alakult meg a Magyar Hajó és Darugyár nevű egyesülés. Az egyesülésbe az említett két hajógyáron kívül bekerült még a Balatonfüredi Hajógyár, a váci Dunai Hajógyár és a budapesti Darugyár is. A szerző összeállításában Johan de Naucler szakíró és kutató (Uppsala) adatkérésére az európai hajóépítést és hajózást 1945-től napjainkig bemutató könyvéhez adta meg a magyarországi hajóépítés adatait. IV. rész A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből. Soltész József: A MÁV híres gyorsvonati gőzmozdonyainak felújítása. A 2000 július 14-én megnyílt Magyar Vasúttörténeti Park kiállításában jelentős helyet foglalnak el a MÁV híres gyorsvonati gőzmozdonyai. A nosztalgia forgalomra 1986-1988-ban felújított 220, 302, 424 sorozatú gőzmozdonyok mellett 19992003 között felújításra kerültek a 301, 328, 242, 303 sorozatú gőzmozdonyok megmaradt utolsó példányai. A szerző tanulmányában az 1986-1988-as években felújított 220, 302, 424 sorozatú mozdonyok munkálatairól csak nagy vonalakban emlékezik meg, az 1999-2003 között felújított 301, 328, 242, 303, sorozatúak felújításáról részletesen számol be. A 301, 016 pályaszámú gyorsvonati gőzmozdony a MÁV gépgyárban készült 1914-ben. A MÁV leghíresebb és legszebbnek tartott gyorsvonati mozdonya volt, az Orient Expresszt is továbbította. Mint gyorsvonati mozdony 1968-ig volt szolgálatban, majd fűtőmozdonynak alakították át. Felújításához a Nagykanizsai Gépészeti Főnökségen 1999-ben kezdtek hozzá és szinte az egész mozdonyt újjá kellett építeni, melyhez a Közlekedési Múzeum rajztárából kölcsönözték ki a szükséges rajzokat. Az ünnepélyes átadásátvételre 2001. szeptember 7-én került sor. A 328, 054 pályaszámú gyorsvonati gőzmozdony a MÁV Gépgyárban készült 1922-ben. Ezek a mozdonyok a MÁV gyorsvonatait és a nemzetközi expressz vonatokat továbbították. A 328, 054 pályaszámú mozdonyt 1972-ben vonták ki a forgalomból. Felújítására 1999-2000-ben került sor, felhasználva az 1930-as évekbeli Fialovits felvételeket. A 303, 002 pályaszámú a MÁVAG legnagyobb gyorsvonati gőzmozdonya 1951-ben készült el. A mozdonysorozat tervezését és építését a második világháború alatt kezdték el, de csak 1951-ben fejezték be. A 301