A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

IV. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 265 - Bálint Sándor: A Puli (A Pouli) 279

Minősítő Intézettől a hódmezővásárhelyi Hódgép vállalat bevásárlóautója: a Puli. Ennek birtokában háromszáz kiskocsit szállítanak a forgalmazó Pohl cégnek. Ezenfelül a jelenlegi tárgyalások eredményétől függően - öt év alatt akár hét és fél ezer Puli is gazdára találhat. Ahogy azt Sebes Zoltántól, a Hódgép Autófejlesztési Irodájának vezetőjétől megtudtuk márciusban indul útnak az első 50 darabos szállítmány, majd havonta ugyan ennyit küldenek az alaptípusból. Elkészítik az alaptípus több variációját, lesz négyszemélyes, furgon és rokkantkocsi is. A legfontosabb újdonság az az új motor lesz, amely beépítésével a jelenlegi 45 kilométeres óránkénti sebesség helyett, elérheti a 80 km órás sebességet is. A francia üzlet mellett a Hódgép a továbbiakban sem mond le a hazai értékesítés lehetőségéről". (3. ábra) A Puli elektromobil A Magyar Hírlap 1988. május 19-i számában közli, hogy újabban Norvégiából is érdeklődnek a Puli iránt. Az érdeklődők száma növekedett miután nyilvánosságra került, hogy a HÓDGÉP és a Villamosipari Kutatóintézet között megindultak a tárgyalások a Puli hajtására alkalmas villanymotor kifejlesztésére. Miközben folyt a reményteli tervezgetés, bekövetkezett a Puli első kudarca. A francia cég ugyanis nem vette át a leszállított kocsikat túlsúlyosságuk és az egyéb minőségi kifogások miatt. Kiderült, hogy a kisautó darabonként 10-14 kilóval nehezebb a megengedettnél. A vásárhelyiek feltárták annak okait. Közéjük tartozott az alvázszerkezet horgányzása, a magyar gyártmányú akkumulátorok alkalmazása és a nehéz szovjet gyártmányú gumiabroncsok felszerelése. A kudarc nem tántorította el eredeti céljától a Pohl céget, bár a kontingensátvételét ő tagadta meg. Közölte a HÓDGÉP-el hajlandó a kapcsolatot továbbra is fenntartani, ám ennek feltétele a hibák maradéktalan kiküszöbölése, a konstrukció haladéktalan továbbfejlesztése, a karosszéria formai áttervezése. Kozári József, a HÓDGÉP, vezérigazgatója, az IMPULZUS c. folyóirat 1988. március 12.-én megjelent számában a bajokat így látta: „az eltérés a karosszériaelemeknél és az üvegeknél is mutatkozott. A műanyag karosszéria kézi laminált volt, átvételkor csak a méretpontosságot ellenőriztük, súlyt — hogy mennyivel nagyobb a rárakódás — nem. Az elemenkénti 10-20 dekák az egész karosszériánál már kilókat jelentettek. Eredetileg anyagában színezett műanyagból készült volna a kocsiszekrény. Csakhogy a gyártástechnológia hibás volt, a kézi laminálásnál lyukak keletkeztek, ezek a szerelés időszakában kitöredeztek. Az elemek szállítás, szerelés közben sérültek, ezért aztán a teljes karosszériát csiszolni, glettelni /{ellett, s ez újabb plusz kilókat jelentett. Az üveg is túlsúlyosra sikeredett, mi 5 mm-est rendeltünk, ennek tűrése ± 2 mm sajnos többnyire felfelé mint lefelé tértek el a gyártók. Ennyit a súlyproblémáról. Hibás volt a naptető kivitelezése, emiatt még ma is pereskedünk. Nem lehet semmiképpen sem beállítani úgy, hogy vízmentesen zárjon, nem is tudunk mit kezdeni vele.. " A vezérigazgató elmondta, hogy a motorral is bajok vannak, mert kb. 10 százalékkal kisebb teljesítményt nyújtott az előírtnál, miáltal a jármű sebessége nem érte a 45 km/h-t. Az első hat motor még többet is nyújtott a 4 kW-nál, csakhogy a zajszintjük is megemelkedett. A franciák előírásának megfelelően 3 decibellel csökkentették a motorok zajosságát, viszont ezzel párhuzamosan megnőtt a motor füstölése és alacsonyabb lett a teljesítménye. Egyszer jártak a japán mérnökök Hódmezővásárhelyen, hogy a motorokat beállítsák, próbálkozásuk azonban nem járt eredménnyel. Már perlik a japánokat. Most az olasz Lombardini motorokkal akarják a Pulikat kipróbálni. Kozári a saját hibáikról is nyíltan beszélt. Elsősorban a trehányságot említette. „Például hiába festettük le szépen a kocsit, szerelés közben összekarcolták a felületet, a javítás pedig meglátszott rajta. Hibáink mind a kocsigyártásban való járatlanságunknak, a munka újszerűségének voltak köszönhetők. A tanulópénzt bizony meg kellett fizetnünk. Hiába vannak jó szakembereink, ők eddig nagy durva szerkezetekkel dolgoztak, most meg kellett tanulniuk a finom munkát. Jellemző a gondjainkra hogy az utolsó ütembe be kellett állítanunk két asszonyt, akiknek más dolguk nem volt, mint a mosószeres vízzel lemosni a belső kárpitot, üléseket, amiket az emberek szerelés közben piszkos kézzel összefogdostak... Az ajtók beáztak, ezen a szereléstechnológia javításával, jobb beállítással segíteni tudtunk... " 284