A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

IV. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 265 - Bálint Sándor: A Puli (A Pouli) 279

Minősítő Intézettől a hódmezővásárhelyi Hódgép vállalat bevásárlóautója: a Puli. Ennek birtokában háromszáz kiskocsit szállítanak a forgalmazó Pohl cégnek. Ezenfelül a jelenlegi tárgyalások eredményé­től függően - öt év alatt akár hét és fél ezer Puli is gazdára találhat. Ahogy azt Sebes Zoltántól, a Hódgép Autófej­lesztési Irodájának vezetőjétől megtudtuk márci­usban indul útnak az első 50 darabos szállítmány, majd havonta ugyan ennyit küldenek az alaptípus­ból. Elkészítik az alaptípus több variációját, lesz négyszemélyes, furgon és rokkantkocsi is. A leg­fontosabb újdonság az az új motor lesz, amely beépítésével a jelenlegi 45 kilométeres óránkénti sebesség helyett, elérheti a 80 km órás sebességet is. A francia üzlet mellett a Hódgép a továbbiakban sem mond le a hazai értékesítés lehetőségéről". (3. ábra) A Puli elektromobil A Magyar Hírlap 1988. május 19-i számában közli, hogy újabban Norvégiából is érdeklődnek a Puli iránt. Az érdeklődők száma növekedett miután nyilvá­nosságra került, hogy a HÓDGÉP és a Villamosipari Kutatóintézet között megindultak a tárgyalások a Puli hajtására alkalmas villanymotor kifejlesztésére. Miközben folyt a reményteli tervezgetés, bekö­vetkezett a Puli első kudarca. A francia cég ugyanis nem vette át a leszállított kocsikat túlsúlyosságuk és az egyéb minőségi kifogások miatt. Kiderült, hogy a kisautó darabonként 10-14 kilóval nehezebb a meg­engedettnél. A vásárhelyiek feltárták annak okait. Közéjük tartozott az alvázszerkezet horgányzása, a magyar gyártmányú akkumulátorok alkalmazása és a nehéz szovjet gyártmányú gumiabroncsok felszerelé­se. A kudarc nem tántorította el eredeti céljától a Pohl céget, bár a kontingensátvételét ő tagadta meg. Közöl­te a HÓDGÉP-el hajlandó a kapcsolatot továbbra is fenntartani, ám ennek feltétele a hibák maradéktalan kiküszöbölése, a konstrukció haladéktalan továbbfej­lesztése, a karosszéria formai áttervezése. Kozári József, a HÓDGÉP, vezérigazgatója, az IMPULZUS c. folyóirat 1988. március 12.-én megjelent számában a bajokat így látta: „az eltérés a karosszériaelemeknél és az üvegeknél is mutat­kozott. A műanyag karosszéria kézi laminált volt, átvételkor csak a méretpontosságot ellenőriztük, súlyt — hogy mennyivel nagyobb a rárakódás — nem. Az elemenkénti 10-20 dekák az egész karosszériánál már kilókat jelentettek. Eredetileg anyagában színe­zett műanyagból készült volna a kocsiszekrény. Csak­hogy a gyártástechnológia hibás volt, a kézi laminá­lásnál lyukak keletkeztek, ezek a szerelés időszakában kitöredeztek. Az elemek szállítás, szerelés közben sérültek, ezért aztán a teljes karosszériát csiszolni, glettelni /{ellett, s ez újabb plusz kilókat jelentett. Az üveg is túlsúlyosra sikeredett, mi 5 mm-est rendeltünk, ennek tűrése ± 2 mm sajnos többnyire felfelé mint lefelé tértek el a gyártók. Ennyit a súlyproblémáról. Hibás volt a naptető kivitelezése, emiatt még ma is pereskedünk. Nem lehet semmiképpen sem beállí­tani úgy, hogy vízmentesen zárjon, nem is tudunk mit kezdeni vele.. " A vezérigazgató elmondta, hogy a motorral is bajok vannak, mert kb. 10 százalékkal kisebb teljesítményt nyújtott az előírtnál, miáltal a jármű sebessége nem érte a 45 km/h-t. Az első hat motor még többet is nyújtott a 4 kW-nál, csakhogy a zajszintjük is meg­emelkedett. A franciák előírásának megfelelően 3 decibellel csökkentették a motorok zajosságát, viszont ezzel párhuzamosan megnőtt a motor füstölése és alacsonyabb lett a teljesítménye. Egyszer jártak a japán mérnökök Hódmezővásárhelyen, hogy a moto­rokat beállítsák, próbálkozásuk azonban nem járt eredménnyel. Már perlik a japánokat. Most az olasz Lombardini motorokkal akarják a Pulikat kipró­bálni. Kozári a saját hibáikról is nyíltan beszélt. Elsősorban a trehányságot említette. „Például hiába festettük le szépen a kocsit, szerelés közben összekarcolták a felületet, a javítás pedig meglát­szott rajta. Hibáink mind a kocsigyártásban való járatlanságunknak, a munka újszerűségének vol­tak köszönhetők. A tanulópénzt bizony meg kellett fizetnünk. Hiába vannak jó szakembereink, ők eddig nagy durva szerkezetekkel dolgoztak, most meg kellett tanulniuk a finom munkát. Jellemző a gondjainkra hogy az utolsó ütembe be kellett állítanunk két asszonyt, akiknek más dolguk nem volt, mint a mosószeres vízzel lemosni a belső kárpitot, üléseket, amiket az emberek szerelés közben piszkos kézzel összefogdostak... Az ajtók beáztak, ezen a szereléstechnológia ja­vításával, jobb beállítással segíteni tudtunk... " 284

Next

/
Thumbnails
Contents