A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Soltész József: 200 éves Trevithick gőzmozdonya 193

A 18. században a nagynyomású gőzgépek elterjedésének legnagyobb akadálya a nyomásálló kazán hiánya, illetve a gyenge minőségű kazánlemezek voltak. Természetesen a többi alkatrész pl. nyomásálló csövek előállítása is akadályba ütközött a korabeli technológiával. Az első használható gőzkocsit a francia Nicolas Joseph Cugnot (1725-1804) készítette 1769-ben. A nagynyomású gőzgéppel működő szerkezetet tüzérségi gőzvontatónak szánta Cugnot. Fából készült három kerekű szekéralvázra az első kerék fölé szerelte fel a félgömb tetejű gőzkazánt és a két egyszeres működésű gőzhengert. Az első kerék kormányozható volt, amely a kazánnal és a gépezettel együtt fordult. Az első kerék meghajtása nem forgattyúval, hanem kilincsművel történt, a két gőzhenger dugattyú rúdja csuklós rudazat áttétellel hajtotta a kerekeket negyed fordulatonként előre. Az irányváltás a kilincsmű átállításával történt. A gőzgép vezérlését négyutas forgócsappal végezték, egy vezérlő rúddal irányítva a nyitást és zárást. A gőzhengerek a fáradt gőzt a szabadba puffogták ki. Cugnot a gőzkocsival több bemutatót tartott, a gépezet jól működött, de a kazán teljesítménye elégtelen volt, ezért kb. negyedórányi működés után meg kellett állni gőzt fejleszteni. Az egyik bemutató alkalmával a gőzkocsi kidöntött egy kőfalat és ezután félreállították. Cugnot gőzvontatóját tekintjük valamennyi szárazföldi géperejű jármű ősének. Az eredeti járművet megőrizték,ami ma a párizsi Technikai Múzeumban látható. A Közlekedési Múzeum gyűjteményében egy nagyon szép M=l:10 méretarányú modell található Cugnot gőzkocsijáról, amelyen részletesen lehet tanulmányozni a szerkezetét (2.ábra). Watt munkatársa William Murdock 1786-ban bemutatott egy gőzkocsimodellt, amely sikeresen működött. A modell nagynyomású kettős működésű gőzhengerrel készült és himbáról hajtott forgattyúval forgatta meg a kereket. Watt nem támogatta a modell továbbfejlesztését, mivel ellenkezett a kisnyomású gőzgépre vonatkozó elveivel. Cugnot és Murdock kísérletein kívül még az amerikai Nathan Reád és Olivér Evans végzett 1790-ben és 1804-ben nagynyomású gőzkocsi kísérleteket. 2. ábra Cugnot gőzvontatójának M=I:10 méretarányú modellje a Közlekedési Múzeumban Fotó: KM Archívum Richárd Trevithick modellkísérletei Az angol Richárd Trevithick (1771-1833) munkásságának köszönhetjük a nagynyomású gőzgép, az első sikeres közúti és vasúti gőzmozdony kifejlesztését.

3 (3.ábra) Trevithick egész életét a nagynyomású gőzgép széleskörű elterjesztésének szentelte, a közlekedésen kívül az ipar és a mezőgazdaság szinte minden területén útjára indította gépeit. A nagynyomású gőzgépek egy új világot jelentettek Watt kisnyomású gőzgépeivel szemben. A több atmoszférás kazánnyomású gépeket kellően kis méretben, de ugyanakkor elég nagy teljesítménnyel tudta készíteni Trevithick. Ezek a gépek teremtették meg a modern gyáripar és a vasúti közlekedés alapjait. A nagynyomású gőz alkalmazását a vasöntés és a kazánlemezek előállításának fejlődése tette lehetővé az 1800-as évek elején, a fejlődést nem lehetett megállítani. Trevithick fiatalkorában a cornwalli bányavidéken tanulta meg apjától a gépészmesterséget. Az idősebb Richárd Trevithick (1735-1797) javította a bányavidék Newcomen rendszerű gőzgépeit és több bányának lett a gépészeti igazgatója. A régi atmoszferikus gőzgépeket nem csak javította, hanem korszerűsítette is az idősebb Trevithick. 3 Richárd Trevithick életéről és gőzgépeiről fia Francis Trevithick írt könyvet 1872-ben „Life of Richárd Trevithick" címmel. A könyv a mai napig a legfontosabb forrásmű a téma iránt érdeklődőknek. 195