A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Magó László: Ingázók vasúti-menetkedvezményei 1945 előtt 182

menetjegy váltására jogosító arcképes igazolványt igényelhettek. Ebbe a körbe tartoztak először is a rendszeresített állásra kinevezett, évi fizetést élvező, nyugdíjigénnyel bíró állami tisztviselők, segédtisztek, ügykezelők, altisztek és szolgák, valamint a rendőrség és a pénzügyőrség legénységi tagjai, a hivatásos katonatisztek, katonai havidíjasok, a csendőrség, a vámőrség és a folyamőrség havidíjasai és altisztjei. Ugyanebbe a csoportba sorolhatóak az egyetemi adjunktusok és tanársegédek, az állami, közalapítványi, felekezeti, községi és egyesületi tanintézeteknél alkalmazott tanárok, tanítók, óvónők és hitoktatók (de nem tartoznak ide azok a hitoktatással is foglalkozó lelkészek, plébánosok, rabbik stb., akiknek a lelkipásztori hivatás a főfoglalkozásuk). Ugyancsak jogosultak a Budapest székesfővárosnál, a vármegyei törvényhatóságoknál, valamint a törvényhatósági joggal felruházott városoknál és a rendezett tanácsú városoknál kinevezett hivatali tisztviselők, továbbá a királyi családi alapítványi uradalmakban illetve a kormány kezelése alatt álló közalapítványoknál kinevezett tisztviselők, altisztek és szolgák, a községi körjegyzők és segédjegyzők.

7 Az előzőekben felsorolt állami alkalmazottak közeli családtagjai (családi pótlékban részesülő feleségek és gyermekek, nyugdíjas és kegydíjas özvegyek, ill. nevelési- vagy életjáradékban részesülő árva gyermekek) szintén jogosultak voltak a kedvezmény igénybevételére, ráadásul a közszolgálati alkalmazottak gyermekei számára az arcképes igazolvány (és ezzel együtt az utazási kedvezmény) a nyári tanítási szünet idején is járt. Ugyanakkor ha a közszolgálati alkalmazottat illetményének felfüggesztése mellett szabadságolták, esetleg állásából fegyelmi úton felfüggesztették, a szabadságolás illetve felfüggesztés ideje alatt a kedvezményre való jogosultságuk is szünetelt. Az igazolványt bevonták, ha az alkalmazott állásáról lemondott, vagy a családtagok családi pótléka időközben megszűnt. Az arcképes igazolványokat a Magyar Királyi Államvasutak a kérelmező lakóhelye szerint illeté7 Az említett közalkalmazottak általában nyugállományba vonulásuk után is jogosultak maradtak a kedvezményes utazásra, ily módon tehát ez a típusú kedvezmény nem kötődött szorosan a munkábajáráshoz, de az aktív dolgozók használhatták erre a célra is. kes üzletvezetősége adja ki legfeljebb öt éves időtartamra, de minden évben érvényesíteni kell. Ezeket a félárú jegy váltására jogosító arcképes igazolványokat 1919-ben átmenetileg hatályon kívül helyezték és 1920-tól külön mérsékelt áru tisztviselői menetdíjat vezették be. 1928-ban aztán visszaállt az 50%-os menetkedvezményt jelentő korábbi gyakorlat. Csoportosan utazó idénymunkások társasutazási kedvezményt vehettek igénybe a vasúton. Ezt a rendszert a húszas évek végén vezették be. Igénybe vehették hivatásos mezőgazdasági-, szőlő- és erdőmunkások, napszámosok, valamint földmunkások (kubikusok), továbbá kőbánya- és építőmunkások. Az igénylőknek ún. munkásigazolvánnyal kellett rendelkezniük, munkaadójuk igazolta, hogy milyen jellegű munkára és mennyi időre szerződtek, az illetékes települési elöljáróságok pedig a munkások állandó lakóhelyéről illetve a munkavégzés helyéről adtak ki igazolást (ha a munkáltató közintézmény, úgy önállóan, a polgármesteri hivatal záradékolása nélkül is kiállíthatta az igazolást). Az igazolványokban az érintett munkásokat név szerint felsorolták. A menetdíjkedvezményt a munka szünetelése idején (vasár- és ünnepnapon) is igénybe lehetett venni hazautazásra illetve a munkahelyre történő visszautazás céljából. A csoportos utazást a vasútnak mindig előre be kellett jelenteni. A csoport minimális létszámát 1928-ban 12 főben határozták meg, 1936-ban már 5 fős csoportok is igénybe vehették ezt a társasutazási kedvezményt, melynek mértéke általánosan 50% volt.

8 Az előzőekben említetteken kívül piaci és vásári árusok is igényelhettek csoportos utazási kedvezményt, ha legalább tízen együtt utaztak. A kedvezmény mértéke 1932-ben 33% volt, 1935-től pedig a csoport létszámától függően változott (8 főig 20%, 25 főig 33%, legalább 100 fős csoport esetén pedig 40%). Ugyanezen évtől kezdődően arcképes igazolványt is kibocsátottak a részükre. Társasutazási kedvezményt más csoportok (pl. turisták, diákok, cserkészek, leventék) is igénybe vehettek, de részükre a kedvezmény mértéke is más volt, illetve a csoportok minimális létszámát is másképp határozták meg (a díjkedvezmény százalékos mértéke a létszámtól függően is változhatott). 191