A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Magó László: Ingázók vasúti-menetkedvezményei 1945 előtt 182

3. táblázat: Rendes áru összvonalas éves- és féléves bérletjegyek ára (1906-ban koronában, 1928-ban és 1936-ban pengőben). éves Féléves [.oszt. II. oszt. III.

oszt I.oszt. II. oszt. III.oszt. 1906 1100 770 440 770 540 300 1928 1542 1203 795 1102 860 568 1936 2000 1560 1030 1430 1120 740 4. táblázat: A nyugati, ül. keleti vonalcsoportra szóló csoportos (rayon) éves és féléves bérletjegyek ára pengőben (1928-ban és 1936-ban). 1928 1936 éves féléves éves Féléves I.oszt. 1028 734 1340 950 II.oszt. 802 573 1040 740 III.

oszt 530 378 690 490 bérletjegyeket is kiadtak). A féléves bérlet ára magasabb volt, mint az éves bérlet árának 50%-a, viszont ha valaki a féléves bérletét érvényességének lejártát követően egész éves bérletre cserélte, csupán a féléves és az éves bérlet ára közötti különbözetet kellett megfizetnie. Hivatásos kereskedelmi utazók mérsékelt áru éves és féléves bérleteket vásárolhattak (kétszemélyeset is). A különféle típusú bérletjegyek váltásának szabályai nagyjából hasonlóak voltak mindegyik fajtánál, ezért ezeket együtt célszerű tárgyalni. A bérletigazolványokat és bérletjegyeket a Magyar Királyi Államvasutak budapesti hivatalos menetjegyirodája adta ki, de a vidéki fiókmenetjegyirodákban is megrendelhetőek voltak. Az igényléshez két darab, a tulajdonos aláírásával (ha írni nem tud, „kézvonásával") ellátott fényképet is mellékelni kellett. A bérlet árán felül egy meghatározott mértékű illetéket szintén be kellett fizetni (ez tulajdonképpen állami adóbevétel volt). Érdekesség, hogy az új bérletigazolványok vásárlásánál a vasút ún óvadék fizetését is megkövetelte. Ha érvényességének lejártát követően 48 órán belül a bérletjegyet tulajdonosa beszolgáltatta valamely állomáson vagy a menetjegyirodában, az óvadékot visszakapta (viszont újabb bérlet vásárlása esetén a korábban befizetett óvadékot folytatólagosan érvényesnek tekintették). A kiállítási illeték 1894-ben 1 forint, 1906-ban 2 korona, 1928-ban 2 pengő volt. A befizetendő óvadék 1928-ban 48 pengő (I. osztályú), 28 pengő (II. osztályú), ill. 18 pengő (III. osztályú bérletjegy után), 1936-ban pedig egységesen 15 pengő volt. A bérletet csak az használhatta, akinek a nevére szólt, másik személyre csak a tulajdonos elhalálozása esetén lehetett átruházni. Tanulóbérletek A tanuló-havijegyek rendszeres iskolalátogatás céljára szolgáltak, meghatározott viszonylatban (a tanuló lakóhelye valamint az oktatási intézmény székhelye között) és általában egy naptári hónapra voltak érvényesek. A bérletet arcképes tanulóigazolvány alapján igényelhették azok a tanulók, akik állami felügyelet alatt álló nyilvános tanintézeteket ill. képzőintézeteket, valamint nyilvános magánintézeteket látogatnak. A nyilvános tanintézetek közé sorolhatóak a polgári vagy elemi iskolák, középiskolák, ipari- és kereskedelmi iskolák valamint az egyetemek. Magántanulók, az ipari tanonciskolák tanulói és az önálló keresettel rendel186