A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Krámli Mihály: Adalékok az osztrák-magyar dunai kereskedelmi hajózás történetéhez Különös tekintettel a román hadbalépés következményeire (1917) 172

javak Németországba és a Monarchiába szállításában a túlterhelt vasútvonalak mellett a főszerepet a KSZV hajózási csoportja kapta. A KSZV által irányított dunai hajózás 1917-ben Románia megszállását, illetve a Duna aknamentesítését követően az egyik legfontosabb feladat a központi hatalmak számára fontos készletek mihamarabbi elszállításának megszervezése volt. A behozatalnak két lehetséges módja volt: a Magyarország felé csatlakozó vasútvonalakon vasúti szállítással, illetve a Dunán vízi szállítással. A megszállt román területeket vasútigazgatási szempontból két részre osztották, a caieni-carabia vonaltól nyugatra lévő vasútvonalak osztrák-magyar igazgatás alá kerültek. 1917. december 20-ától egy megállapodás alapján ezek a vasutak is német igazgatás alá kerültek.

13 A viszonylag csekély teljesítményű vasutak mellett a KSZV hajózási csoportja által irányított dunai hajózásnak döntő szerep jutott a központi hatalmak ellátásában. A Duna aknamentesítése és hajózhatóvá tétele után a legfontosabb feladat a hajózás újbóli megszervezése, és a szövetséges felek közti vitás kérdések rendezése volt. A németekkel, akik kezdetben a saját hajózásuk külön vezetésére törekedtek, 1917 januárjában sikerült megállapodni, hogy a német hajóparkot is az osztrák-magyar KSZV hajózási csoportja vezeti 1917. február l-jétől.

14 A másik fontos kérdés a hadizsákmányok, illetve a görög uszályok ügye volt. A német hajózási csoport és a KSZV hajózási csoportja között 1917 márciusában megegyezés jött létre a Romániában talált egységekről. Azokat a hajókat és uszályokat, illetve egyéb egységeket, meghaladta Bulgáriáét.'Bulgária legfontosabb beviteli cikke a só volt, ennek mennyisége egy nagyságrenddel haladta meg a második helyen álló Monarchiáét. 13 Droszt Ede: A Cs. és Kir. Hadseregvasút. In: Vasúti és közlekedési közlöny 1935/96, 98. 1012-1014. o., 10321033. o. A Monarchia a megszállt területeken úgynevezett hadseregvasutakat hozott létre, Romániában ez a délkeleti hadseregvasút volt. 14 L. Krámli 206. o. amelyek ellenséges államok, illetve állampolgárok tulajdonát képezték, hadizsákmánynak tekintették, és besorolták a KSZV állományába. A központi hatalmak tulajdonát képező járművek visszakerültek eredeti tulajdonosaikhoz. Külön kategóriát képeztek a német emelőcsoport által kiemelt ellenséges járművek. Ezek egy részét az emelőcsoport megtarthatta, SG jelzést festve rájuk, míg a felesleget, „szövetségesi érdekből" átadták a KSZV-nek. Ezeket a rendelkezéseket ideiglenesnek tekintették, mivel még folytak a hadizsákmány szétosztásáról a tárgyalások.

15 Az úszó és az elsüllyedt zsákmányról a Bukarestben székelő dunai zsákmány-bizottság volt hivatva dönteni. A bevonuló hadseregek által lefoglalt úszóművek szétosztása azonban nem volt egyszerű. Különösen a bolgárokkal voltak problémák, akik a központi hatalmak tulajdonát képező jármüveket is „jogos hadizsákmánynak" tekintettek, és vonakodtak azokat visszaadni. Maga Mackensen is egyszerűen csak „rablóbandának" titulálta a vezetése alatt álló bolgár csapatokat.

16 1917 áprilisában például öt uszályt követelt vissza a KSZV a közös Külügyminisztérium támogatásával a bolgároktól. Ezek közül egy a Magyar Belhajózási Rt, kettő pedig a DGT uszálya volt. Az egyik DGT uszály ráadásul tankuszály volt, melynek 500 tonnás nyersolajrakományát, amely eredetileg Németországba ment volna, még 1917 januárjában kirakodták és felhasználták. Ezzel párhuzamosan Ruszéban az előzőekben említett öt uszályon kívül további három (két magyar és egy bajor) uszályt bolgár hadilobogó alá helyeztek, és rakományukat eltulajdonították. A bolgárok azzal érveltek, hogy ezek az uszályok már mind a román állam tulajdonát képezték, ezért jogos hadizsákmánynak tekinthetők. A közös Külügyminisztérium ennek azt vetette ellen, hogy a Románia által is ratifikált 1907-es hágai megállapodás alapján ezek az uszályok nem tekinthetők román állami tulajdonnak, még ha ideiglenesen román kézen is voltak.

17 15 KMA Mladiáta-gyüjtemény ZTL Schiff 91103, 91108 (másolat) 16 Schwarzmüller, Theo: Generalfeldmarschall August von Mackensen. München, 2001. 134-135. o. 17 KMA Mladiáta-gyüjtemény K. u. K. Zentraltransportleitung Nr. 70162 (másolat). A másik két uszály 176