A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Dr. Eperjesi László: Magyar-román vasútforgalmi kapcsolatok a dualizmus korában (1867-1891) I. rész 156

észak-német hont bezáró északi és keleti tengerekkel, s e nagyszerű közlekedés csomóját hazánkban fogja állandósítani. Az egész vonal Pesttől az oláh határig 104 4 mf hosszú; a pest-nagyváradi szakaszt, mely 33 mf-t tesz, már a forgalom birja, így hazánkban még 71 l

'

4 mf, határunkon túl pedig mintegy 26 mértföld maradna kiépítendő, hogy Oláhország egyik dunai kikötőjét elérve, Pest és a Feketetenger kapcsolva legyenek. A nagyvárad-kolozsvári vonal 20 u

4 mf hosszú. E szakaszon a vonalozás be van fejezve, csak az építés közvetlen megkezdése előtt szükséges részletezés van még hátra. A vonal többi részét - Kolozsvártól Brassóig illetőleg azonban csak általános előtanulmányok léteznek. III A gácsországi vasút. A vasutösszeköttetés Magyar- és Gácsország közt természetszerűleg a pest-hatvan-miskolcz-kassa-przemysli irányában czéloztatik, mi által egyúttal Lemberg s idővel Bródy kapcsolását eszközöljük a magyar hálózattal. E vonal világforgalmi szempontból is főiránynak tekintendő és mint ilyen, a I és II számok alatt felhozottak kiegészítését képezi. Hasznossága azonban belérdekből tekintendő elsőrendűnek. Hatvant Miskolczczal csatolván, véget vet azon visszásságnak, hogy Pest Miskolczczal és Kassával, Debreczenen át kénytelen közlekedni. Különben a tiszai pálya tulajdonképpeni rendeltetésének így is csak az által felelhet meg, ha egyrészről fővonalunk Kassáról gácsországi úttá kihosszabbíttatik és a kassaoderbergi is létrejön, másrészről pedig, ha a gömöri pálya életbelép, mert csak ezen kiegészítés után fog a tiszai pálya az Alföld termesztményei s a felföld ipara közt viszonos közvetítőként szerepelni. E vonal több irányban hozatott javaslatba, a választás csak gondos tanulmányok után állapítható meg, mire nézve a vízosztó Kárpátokon eszközölhető legkönnyebb átkelés lesz az elhatározó. E vonalból két szakasz: a pest-hatvani (8 3/

4 mf. és a miskocz-kassai (11 " 4 mf, összesen 20 u

4 mf) már használatban van. A még építendő darabok közül a 15 '''

4 mf. hoszszú hatvan-miskolczi iránt a vonal tanulmányozása és egyéb előintézkedések odáig haladtak, hogy az e pályához kötött remények valósítása a legközelebbi időben eszközölhető lészen. Az észak-keleti vidéken a következő vonalok jönnek a hálózatba: megjegyezvén, hogy az elősorolandó egyes vasutak a nélkül, hogy a sorszámok által egyiknek a másik fölött előny tulajdoníttatnék, tisztán földirati rendben fognak előterjesztetni. IV. A szerencs-máramarosszigeti vonal, Sátoraljaújhely, Csap, Beregszáz, Nagyszőllős, Tekeháza és Huszton át. E vonal Hegyalját átszeli s Csapnál, mint oly pontnál, érinti a Tiszát, a melytől mindenkor hajózható, s ez által a sószállítás nehézségein segít; legfőképpen pedig Bereg és Máramaros ásványait és egyéb termeivényeit, a nagy forgalommal összeköttetésbe hozza, miáltal azon országos, régi óhajtásnak is eleget tesz, mely Máramaros természetgazdaságát a szükséges elvezető utakkal ellátni évek óta kívánta. A vidéki és helyi vonalok érdekében itt egyszersmindenkorra megemlítendő, hogy az alkotmányos viszonyok beálltával elég fontos forgalmat idéz elő a megyei székhelyek megérintése, mely körülmény e vonalnál annál inkább kiemelendő, minthogy három megyeszékhelyet közvetlenül és kettőt közelről érint. E vonal hossza 33 mértföld. A Szerencs és Csap, valamint a Tekeháza és Máramarossziget közti darabok iránt az előtanulmányozások annyira haladtak, hogy a vonalirány megválasztása általában elhatározható s hogy a további eljárások ehhez alkalmazhatók. Csap és Tekeháza közt azonban ez ideig tanulmányozások nem tétettek, mindazonáltal e két hely összefoglalása sem fog különös nehézségekbe ütközni. V. A szatmári vonal. Debreczenből Nagykárolyon és Szatmárnémetin át Tekeházára, illetőleg Nagyszőllős felé, - tulajdonképpen Debreczenmáramarosi vonal. A vidéki érdekeket megillető figyelemből lehetetlen Szatmár s részben Szabolcs és Bihar gazdag vidékeit s ezek igényeit mellőzni. Terménydús, de biztos utakat nélkülöző vidékek s az egész északkeleti hegyvidék - a nagy forgalommali összeköttetés előnye mellett - biztos közlekedést nyernek a debreczeni vásárokkal s ekként külön keresetmódra utalt külön vidékek szükségleteik átcserélésére utat és módon találnak. 165