A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Dr. Eperjesi László: Magyar-román vasútforgalmi kapcsolatok a dualizmus korában (1867-1891) I. rész 156

Dr. Eperjesi László Magyar-román vasútforgalmi kapcsolatok a dualizmus korában (1867-1891) I. rész Magyarország és a dunai fejedelemségek (Moldva és Havasalföld, amelyek 1861-től közös fejedelmük alatt a Románia elnevezést kezdték használni) vasutjai között 1879-ben két csatlakozás jött létre: az egyik az Al-Duna mentén Orsova és Verciorova között, a másik a Kárpátok tömösi szorosában, Brassó-Tömös-Predeal-Ploesti között. Ezzel Románia az 1869-ben Bukovina és Moldva között létrejött Itzkany-Burdujeni vasúti összeköttetés mellett két újabb csatlakozással kapcsolódott az Osztrák-Magyar Monarchiához, és rajta keresztül Európához. Magyarország és Románia közötti két újabb vasúti csatlakozási pont létesítésétől közel negyedévszázad elteltével, 1891-ben kötött egyezményt a magyar és a román kormány. A magyar országgyűlés „A rumán királysággal létesítendő vasúti és közúti összeköttetésekről, s úgy az ezekre, mint a már létező csatlakozásokra vonatkozó viszonyok szabályozásáról „ szóló 1891:XL t.c-ben iktatta törvénybe a Gyimes-(Palánka) és a Vöröstorony (Riul-Vadului) közötti vasúti összeköttetés létesítését. Jelen írás ezeknek a vasúti összeköttetéseknek a létrejöttét tárgyalja döntően a magyar kormánypolitika vonatkozásában. A szerző tényfeltárásra törekedett, mivel a szakirodalomban a témával kapcsolatos alapvető tények is alig vagy tévesen ismertek.

1 A 19. század derekán a magyarországi vasúthálózat megépítését célzó valamennyi tervezetben,

2 koncepcióban kiemelt szerepet kapott Magyarországnak 1 Téves adatokat és értékelést tartalmaz, pl. Juhász Erzsébet: A székely körvasút és a kapcsolódó vasúthálózat története (1866-1944). című írása. In: Vasúthistória Évkönyv. 1990. KÖZDOK. Szerk. Mezei István. 237. old. 2 Teljes felsorolásuk és történetük külön tanulmányt igényelne. Az emlékiratok, és a hírlapi közleményekben közzétett vasúttervek bibliográfiáját közli a Magyar Történeti Bibliográfia 1825-1867. II. kötet, V/2 Vasutak. Szerk. I. Tóth Zoltán. a kelettel Erdélyen keresztüli összeköttetését megteremtő vasútvonal. 1867. előtt közös jellemzőjük, hogy természetesnek vették: Magyarországtól keletre, Moldvában és Havasalföldön nincs, és nem is építenek vasutat. E tervezetek nem számoltak a gyorsan függetlenné váló dunai fejedelemségek önálló vasútépítésével, valamint a nemzetközi csatlakozási pontok kialakításánál is a saját nemzeti érdekeiket érvényesítő közlekedéspolitikájával. A csatlakozási pontokat meghatározó közlekedés-földrajzi adottságok, a Kárpátok vasútépítésre alkalmas hágói több lehetőséget is kínáltak a Fekete tenger kikötőihez - Galac és Küsztendzse (ma Constanza) való eljutáshoz. Az 1936. évi XXV, t.-c, amely 13 vonalat jelölt ki a vasutak számára, közöttük a „Pestről Erdélyig Kolozsvár felé", és „Pestről Erdélyig Nagy-Szeben felé" vezető vasútvonalat, még nem foglalkozik a Kárpátokon keresztül vezető vasút lehetőségeivel. A gr.Széchenyi István neve alatt és előszavával megjelent „Javaslat a magyar közlekedésügy rendezéséről", az ország fővárosából, a BudaPestről kiinduló négy fővonal között sorolta fel a Szolnokon keresztül Aradig vezető vasútvonalat, „Ezen vonal Erdélyországon keresztül a keleti összeköttetést eszközölné idővel" - írta Széchenyi. Eltérő és részletesen kifejtett elképzelést tartalmazott Teleki Domokosnak, a „ Váradi, Kolozsvár és Kolozsmegyei Vasúti Bizottmány" elnökének, és „több érdekelteknek" 1848, július 25.-én kelt, Széchenyi javaslatához kapcsolódó úgynevezett „Előleges javaslata.". A javaslat szerint a Kolozsvár középpontú erdélyi vasúthálózat az Ojtozi szoroson keresztül Galacot érte volna el.

3 Az 1848. évi XXX. Törvénycikk nem rendelkezett 3 Közli: Ujhely Géza: A vasútügy története. Bp. 1910. 364-367. p. 156