A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Bálint Sándor: A Magyar Teherautófuvarozók Országos Központi Szövetkezete (MATEOSZ) története II. 142

érdekeltségekké^ a finomítókkal benzinkutak telepítése céljából. A tárgyalások ugyan hosszan elhúzódtak, de végül a Pápay István u 5-7 alatti garázsban is kaptak a tagok kedvezménnyel üzemanyagot. A Teherautófuvarozók Forgalmi Egyesülete (TEFA), elnevezésű garázs kissé lassabban épült fel a tervezettnél. Májusban még úgy gondolták, hogy 6 hét alatt elkészül a létesítmény, amely azonban csak októberre lett kész. A garázs az ország legnagyobb teherautó telepe lett, 40 db nagy befogadóképességű pótkocsis szerelvény fért el benne. Az ingatlan és az épület öt MATEOSZ tag tulajdonában volt: Eckert Ede, Erdős Andor, Goldberger Dezső, Sinkó Mihály és Hegyi Imre a saját pénzűkből valósítottak meg elképzelésüket. Az építésvezető Mikó Imre MATEOSZ tag volt. A. létesítmény ünnepélyes megnyitására 1937 október 23-án került sor. A megjelent minisztériumi vezetőket, valamint a Fővárosi Tanács, a Rendőrség, a MATEOSZ képviselőit, továbbá az újságírókat Erdős Andor üdvözölte. Hangoztatta, hogy a garázst a kisemberi összefogás hozta létre s ez, az egészséges szövetkezeti szellem meglétét bizonyítja. Megköszönte a Hatóság segítségét és gróf Teleki János erkölcsi támogatását, biztatását, amely nélkül aligha épülhetett volna fel e hatalmas garázs. Külön is megköszönte Bleyer Andor ügybuzgalmát, társai fáradhatatlan munkáját. Végül Teleki gratulált az Egyesületnek és tagjainak s elmondta, az ilyen vagy ehhez hasonló kezdeményezéseket a jövőben is szívesen támogat a MATEOSZ, várja a vállalkozókat. 1937-ben Debrecenben és Kaposvárott létesült még közös garázs. Ugyanakkor a budapesti Lónyai utcai garázsukból Telekiek kiköltöztek. A későbbiekben a vidékről jövő MATEOSZ gépkocsikat hosszabb időre is beengedte a TEFA ahol a pótkocsis járművek teljes biztonságban parkolhattak. A borszállítók is szívesen keresték fel a Pápay István úti garázst. A létesítményben gumijavító és szerelőműhely is működött, végül karosszériások is helyet kaptak a telepen. A sofőröknek nem kellett a menetközben kilyukadt gumiabroncsokkal az út szélén bajlódni, ezeket átadták a gumisnak, akinek műhelye éjjel nappal működött. A gumis bonyolította le a legnagyobb forgalmat a telepen. A rossz utak miatt a gumis forgalma egyre csak nőtt. Teleki 1933-tól valamennyi Útügyi Kongresszuson, Nagygyűlésen megjelent s felhívta a hallgatóság figyelmét az utak, az úthálózat gazdasági jelentőségére, korszerűsítésük szükségességére. A Debreceni Nagygyűlésen statisztikai adatokkal bizonyította, ahol az utakat kijavították, növekedett a kereskedelem, fejlődött az ipar, az infrastruktúra bővülése pedig új munkahelyeket teremtett. Felszólalásait, előadásait cáfolatok nem követték, a szakemberek Telekihez hasonlóan vélekedtek. A rossz utakon a teherautók szerkezete hamar elromlott, főleg a fakarosszériák sínylették meg az utak elhanyagoltságát. A vezetőFúlkék favázainak csapolásai kilazultak, az időközi javítások ellenére néhány év elteltével lecserélésre szorultak. A bajokon a vasalásos megerősítések sem segítettek. A platók olykor ennyi időt sem bírtak elviselni. A fuvarozók gyakran vitték jármüveiket bognárokhoz, karosszériásokhoz javításra, a felépítmény részleges cseréjére. Előfordult, hogy egészen más geometriájú, arányú kocsiszekrénnyel kapták vissza járművüket, mert a „mester" raktárán található anyagból másra, nem futotta. Ezért nem kevés, a gyáritól eltérő faépítményű teherautó közlekedett, az utakon. A Gépjármű Közlöny 1937 júniusi számában a MATEOSZ igazgatósága felszólította tagjait a megváltoztatott méretű, arányú gépkocsijaik bejelentésére, és arra, hogy a továbbiakban akadályozzák meg a gyári formák, arányok megváltoztatását, mert a műszaki vizsgákon ezeket kitiltják a forgalomból. Egyúttal közölte, hogy a jövőben a karosszériák nagyjavításához a szövetkezet műszaki osztályának hozzájárulása szükséges. Az efféle felhívásra azért is szükség volt, mert a MATEOSZ-nak mint az ország legnagyobb teherautó-fuvarozó vállalkozásának a polgári célú árufuvarozás mellett katonai kötelezettségei is voltak. A hadgyakorlatok alkalmával a hadseregnek megfelelő méretű, teherbírású teherautókat kellett a Honvédelmi Minisztérium útján rendelkezésre bocsátani. Az eltérő méretű gépkocsik zavart okozhattak a katonai felszerelések mozgatásában, szállításában. Telekiek úgy szervezték meg katonai kötelezettségeik teljesítését, hogy általában azokat a körzeteket „mozgósítottak", amelyeknek területén zajlott a hadgyakorlat. Nyugat-Dunántúlról nem 150