A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 29 - Bálint Sándor: A Csonka 1909. típusú személyautó 94

mobil kizárólag egy nemzet, egy szakma részére jelent kiemelkedő értéket. Példaként említhető meg az első magyar tervezésű és építésű gépjármű, vagy maradva a magyar példánál - a Magomobil szürketaxi, a Pente személyautó, vagy a Csonka 1909. típusú személyautó. Didaktikailag közelítve a kérdéshez: minél egyszerűbb a gépjármű szerkezete, fődarabjai, annál könnyebben lehet általa megismertetni a kor technikáját, gyártástechnológiájának, gépjármű-közlekedésének sajátosságait. A régi gépjárművek műszaki-muzeológiai, didaktikai, köztörténeti, közlekedéstörténeti stb. értékei jól megférnek egymással. Hogy közülük melyik válik dominánssá egy bemutatón, mely tulajdonság, sajátosság bemutatása, kidomborítása kívánatos, azt a kiállítás témája, a rendezői koncepció dönti el. A 19. sz. végén, vagy a 20. sz. első éveiben készült gépjárművek általában egyszerű szerkezetűek, anyagszerkezettani okokból és nem utolsó sorban az idő múlása miatt sajnos már kevés van belőlük. Ezek az ún. antik autók, amelyeket 1908/09-ig gyártottak. Olyan érdekességek, műszaki megoldások, építési, gyártási módszerek figyelhetők meg bennük, amelyekről a korabeli szakirodalomban sem talál utalást, vagy adatot, a dolgok mélyére is kíváncsi érdeklődő. De nem azért, mert az utókor esetleg gondatlanul bánt az egykori műszaki leírásokkal, értékelésekkel, tájékoztatókkal -bár ez is előfordul- még csak nem is azért, mert eleink titkolták volna tudásukat. Épp ellenkezőleg, annyira természetesnek tartották, mindennaposnak vélték ismereteiket, hogy írott szóra sem méltattál ezeket. Emiatt az antik autók, mint műszaki, technológiai emlékek, vagy úgy is mondhatnánk, adatbankok, igen sok információ hordozói, olyanoké, amelyeknek írásos nyomai nincsenek, és nem is voltak. A gépjárművek különböző szerkezetek összességei- faggathatóak és válaszolnak is. Tulajdonképpen e kérdezzfelelek folyamatra is igaz, Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós állítása: „a természetet értelmesen kell kérdezni s a válasz nem marad el." A gépjármű többek között kérdezhető, vizsgálható ipari termékként, műszaki produktumként, funkcionálisan közlekedési eszközként, történeti relikviaként, stb. Ipari termékként vizsgálva, a kor gyártástechnológiájára, építési módszereire, a műhelyek, az üzemek, felszerszámozottságára, a munkások ügyességére kapható válasz. Ismeretes, hogy a 19. sz. végén, a 20. sz. első éveiben az automobilokat, motorkerékpárokat egyenként építették, rakták össze, mint a hajókat, vagy a házakat. Valamelyik öntödében elkészítették a nyers öntvényeket, amelyeket gépműhelyben munkáltak tovább, például a motorhengereket. Ez utóbbi bonyolult folyamat volt. Az öntött „zsákhengerek" pontos megfúrása mestermunkának számított. Akkoriban egy, legfeljebb két fúrófejes tokmány létezett, emiatt egy vagy kéthengeres öntvények készültek, az utóbbiakból alakították ki a kétszer kéthengeres, azaz négyhengeres, illetve hathengeres motorokat. Az öntők, ha rápillantanak egy 100 éves, vagy még régebbi blokkra, a lemunkált sorjára, máris képet alkothatnak az egykori szaktársuk felkészültségéről, az öntőminták pontosságáról, az öntés precízségéről. A jármű alvázkeret- elemeinek összeállításából, a kötőelemek elhelyezéséről stb. pedig következtetni lehet a műhely, vagy az üzem fel szerszámozottságára, az egykori lakatosok, kovácsok gyakorlottságára, vagy gyakorlatlanságára. Autótechnikai szempontból nézve, „kérdezve" a járművet: az egyes fődarabok szerkezeti kivitele, elhelyezése, működése a kor műszaki színvonaláról ad képet, „választ". A jól látható szerkezeti egységeket szemügyre véve kiderül annak esetleges egyedisége s ebből következtetni lehet, hogy a járművet például nem csereszabatos elemekből állították össze. Ebből egyebek mellett a termelékenységre, a javíthatóságra is lehet következtetni. Akkoriban a jármű tartóssága, használati értéke nagymértékben függött összeszerelője ügyességétől, lelkiismeretes munkájától. Az antik autók között nincs két teljesen megegyező példány. A régi járművek - funkcionális szempontból - a kor közlekedését is felidézik. Általuk vizsgálható a régmúlt közlekedése, a személy- és áruszállítás mikéntje, a járművek vezetéstechnikája, a közlekedés biztonsága, de a közlekedési regulák nyomai is. Külső megjelenésüket, kivitelüket tekintve pedig az utazási szokásokról, a viseletekről stb. lehet információhoz jutni. Tehát a járműveknek számtalan kérdés tehető fel, az autók számtalan oldalról vizsgálhatóak, minősíthetőek, mert számtalan tulajdonságuk van, milyenségük fölöttébb gazdag. 95