A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 29 - Bálint Sándor: A Csonka 1909. típusú személyautó 94

Bálint Sándor Csonka 1909. típusú személyautó, és műelemzése A múzeumi tárgyak értelmezésének határai, a műszaki eszközök, konstrukciók megjelenésével tágultak, színesedtek. Egy obszidiánkés, vagy egy nyílhegy milyensége, funkciója könnyen átlátható, megérthető, szemben a több ezer vagy tízezer alkatrészből összeálló szerkezetekkel, amelyeknek főbb részei önálló exponátumként is szerepelhetnek. Emiatt a bonyolult műszaki alkotások sokoldalúságának, értékének egyidejű bemutatása aligha lehetséges. Ilyen műtárgy az automobil is. Egy gépjármű-kiállítás akkor szerencsés, ha a rendező a jármű nemcsak egy, hanem több tulajdonságára, szerkezeti érdekességére is felhívja az érdeklődők figyelmét. Az autó milyensége, szerkezetéből adódóan sokszínű, mindenki azt találja meg benne, vagy rajta, amit a tárggyal kapcsolatban keres, vagy amire direkt, esetleg indirekt módon felhívják a figyelmét. Cél a megértés, a megtalálás, a felfedezés örömének felkínálása az érdeklődők számára. Lehetővé kell tenni, hogy a látogató a saját erejéből, képzettségének, érdeklődésének megfelelően ismerje fel a műtárgy műszaki, forgalombiztonsági, formai, funkcionális, történeti stb. értékét, jelentőségét. A régi automobil nemcsak az átlagos felkészültségű látogatók érdeklődését, hanem a gyártók, a szerelők, fényezők, a karosszériások, kárpitosok, gumisok stb. figyelmét is felkelti, de gondolatébresztő lehet más szakmai körök számára is. Rácsodálkozhatnak például a formatervezők, a gyártástechnológusok, a szerszámkészítők, az öntők, a kovácsok, a gazdasági szakemberek, a fuvarozók stb. Az első gépjárműveken olyan munkák is felfedezhetőek, amelyekkel a mai szakemberek már nem találkoznak munkájuk során, a korai konstrukciók hordozói a kihalt, vagy kihaló félben levő szakmák termékeinek, mestermunkáinak. A paszománykészítők, a lámpakészítők, a műkovácsok, a bognárok, a díszüvegkészítők és csiszolók remekei olykor megtalálhatók a jármüveken, s ezek rendeltetése -a funkciójukon túl - a szépérzék fejlesztése, a késztermékekkel kapcsolatos igényesség bemutatása, a szakmai hozzáértés bizonyítása volt. A régi automobil kiállításon se szeri, se száma azoknak a szempontoknak, amelyeket figyelembe lehet, vagy kell venni ahhoz, hogy a műtárgy a maga értékgazdagságában megmutatkozzék a laikus, vagy a szakértő nyilvánosság előtt. Természetes, hogy a sok alkatrészből álló jármű valamennyi tartozékát külön-külön bemutatni nem lehet, mert ahhoz a funkcionális egységét kellene megbontani, szétszedni, ám ekkor nem jármüvet, hanem alkatrészhalmazt látna a kiállítás látogatója: gépelemeket, funkciójuktól megfosztott szerkezetrészeket. Illik azonban felhívni a figyelmet a jármű egyes főbb részeire, darabjaira akkor is, ha a bemutató központi célja például a közúti személy vagy áruszállítás történetének ismertetése. Fontos, hogy a látogató minél több műszaki, fémipari, gyártástechnológiai, közlekedéstörténeti, esztétikai stb. érdekességet találjon a bemutatott járművön. A vázoltak alapján a régi járművek értékelése, minősítése sokszorosan összetett feladat. Lehetséges, hogy a jármű önmagában nemzetközi érdeklődésre nem tart számot, azonban akadhat benne olyan alkatrész, szerkezeti egység, amelynek konstrukciója, műszaki megoldása kiemeli a tömegáruk sorából és fejlődéstörténeti darabbá emeli. Az is előfordul, hogy a középszerű alkatrészekből összeállított gépjármű, amely műszakilag végeredményben semmilyen újdonságot nem hordoz magában, azonban olyan események fűűződnek hozzá, ami történeti, eszmei értékét növeli, s így nemzetközi érdeklődésre tarthat számot. Ez utóbbiak közé tartozik például a „Marni taxi", vagy a Graef Stift személyautó, amelyben 1914ben Ferenc Ferdinándot meggyilkolták. Ám az eszmei érték regionális is lehet, amikor az auto94