A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 29 - Soltész József: A Magyar Középponti vasút első gőzmozdonyai 49

44. ábra A Magyar Középponti Vasút „Érsekújvár" nevű (később StEG 301. psz.) nehéz tehervonati mozdonya Fotó: KM. Archívum Az ajánlatot végül nem fogadták el. A 70. pályaszámú „Béts" mozdonyt 1865-ben selejtezték a StEG állományából, utána a simmeringi Főműhelyben stabil gőzgépként használták a századfordulóig. A Magyar Középponti Vasút első mozdonyainak története itt véget ér. A továbbiakban a Társaság III. kategóriájú IB tengelyelrendezésű személy vonati és tehervonati mozdonyokat rendelt a Bécs-Gloggnitzi Vasút Gépgyárától, amelyből 1847-48-ban 13 db érkezett. A típust jól szemlélteti az „Irsa" nevű, később StEG 83. pályaszámú mozdony felnagyított fotója a szegedi vasúti híd 1858. november 24-29-i terheléspróbáján (43. ábra). Végül legerősebb mozdonyként 4 db C tengelyelrendezésű IV. kategóriájú nehéz tehervonati mozdonyt rendeltek 1847-ben a Bécs-Gloggnitzi Vasút Gépgyárától. A sorozatból az „Érsekújvár" nevű mozdony fotográfiája érzékelteti a jól sikerült mozdonyok impozáns megjelenését (44. ábra). A Magyar Középponti Vasút 1845-49 között összesen 33 db gőzmozdonyt szerzett be, ebből 4 db IB tengelyelrendezésű mozdonyt átengedtek a Ferdinánd Császár Északi Vasútnak a PozsonyMarchegg közötti vasútvonal forgalmának lebonyolítására (2. sz. függelék). Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a Magyar Középponti Vasút a korszak legjobb gyártóitól szerezte be első mozdonyait. A Cockerill, Meyer, Norris, Haswell mozdonyokon felnőtt első gépészgeneráció, továbbadva szakmai tudását, 1873-ban megteremtette az önálló magyar vasúti gépgyártást. 89