A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 29 - Soltész József: A Magyar Középponti vasút első gőzmozdonyai 49

26. Ábra A Magyar Középponti Vasút „Heves" nevű vízszintes hengeres Cockerill mozdonya, StEG 69. pályaszámmal Fotó: KM. Archívum villás vezérművekkel szemben, hogy biztosan indítanak minden állásból, sőt még ellengőzre is kapcsolható, azaz menet közben ellenkező irányúra is be lehet állítani és vészfékezéskor használható. A Stephenson-féle kulisszás vezérmű két változatát használták: a nyitott és a keresztezett excenterrudas megoldást. A „Heves" fotóján jól lehet látni, hogy a Bury-féle állókazán oldalánál a kormányemeltyű előremeneti állásba van állítva, a gerendelykar pedig felemeli a kulisszát és a felső excenter hatása érvényesül, tehát a keresztezett változatát alkalmazta a Cockerill cég. A Stephenson vezérmű hatására a mozdonyok fajlagos tüzelőanyagfelhasználása jónak mondható, korábban említettem, hogy az alig maradt el az Egells-féle kéttolattyús vezérművel felszerelt mozdonyoktól. A vízszintes hengeres Cockerill mozdonyok művészi ábrázolásai közül az egyik legérdekesebb a Király Kálmán: „100 éves a magyar vasút" című 1946-ban megjelent kiadvány utolsó oldalán lévő oklevél részletben látható. A mozdony motívumot kinagyítva egy vízszintes hengeres 2A tengelyelrendezésü Cockerill mozdonyt láthatunk szerkocsival együtt (28. ábra). A rajzoló itt is feltehetően műszaki rajz alapján dolgozhatott, mivel a mozdony és a szerkocsi arányos, a részletek jól kivehetők. Az ábrázolás eredeti állapotában mutatja a mozdonyt, a hosszkazán faburkolata és a Baillieféle átalakítás előtti szerelvények láthatók rajta. A szerkocsi eredeti alakja fontos információ. Két hibát találhatunk a rajzon, a mozdonynak a téves „Pest" nevet adta az alkotó és a 12 küllős kis Ifowc «<U* !ítp»In>iii»o«. ián*. / rj 27. ábra Róbert Stephenson mozdonygyárában 1842-ben kifejlesztett változtatható expanziójú kulisszás vezérmű Fotó: KM. Archívum átmérőjű kerékkel ábrázolta. A „Heves" nevű mozdony modelljét többen elkészítették. A legmagasabb színvonalú M=l:16 méretarányú működőképes modellt Szalay Tihamér gépészmérnök készítette (29. ábra). Szólni kell még a Cockerill mozdonyok szerkocsijáról. Korábban már említettem, hogy a magyar mozdonyokat a StEG album fotográfiákon szerkocsi nélkül vették fel. Részletes ábrázolás és műszaki rajz nem maradt fenn a szerkocsikról. Az osztrák Délkeleti Államvasút korábban említett 1851-54 közötti üzletjelentései tartalmazzák a szerkocsik kimutatásait is (30. ábra). Ez a kimutatás pontosan felsorolja, hogy melyik mozdonyhoz ki készítette a szerkocsit és mikor. A műszaki adatok közül csak a szerkocsi tengelyszámát adták meg. Érdekes módon a szerkocsik pályaszámai nem az összevont mozdonylista számaival egyeznek, hanem az eredeti érkezési sonenddel, amit a Magyar Középponti Vasút vagy az osztrák Északi Államvasút első üzletjelentéseiben találhatunk meg. Ennek feltehetően az lehetett az. oka, hogy eleinte kevesebb szerkocsit használtak a vasúttársaságok, mint mozdonyt. így a szerkocsikat cserélték a közlekedő mozdonyoknál, a leállított vagy javítás alatt lévő mozdonyok nem kaptak szerkocsit. Az Osztrák Államvasúttársaság (StEG) például, amikor 1855-ben megvette az Északi és a Délkeleti Államvasút mozdonyait, 280 mozdonyt és 249 szerkocsit vett át. 27 27 A StEG üzletjelentései 1855-től 1891-ig megtalálhatók a Közlekedési Múzeum könyvtárában. 77