A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 29 - Soltész József: A Magyar Középponti vasút első gőzmozdonyai 49

23. ábra Az Oravicza állomásról 1864-ben készült fotográfia kinagyított részlete Cockerill mozdonnyal Fotó: KM. Archívum A kinagyított részleten hátulról látni a ferdehengeres Cockerill mozdonyt. A pályaszáma nem olvasható le, érdekessége, hogy a Klein-féle szikrafogó helyett hengeres kéményt kapott, mert átalakították széntüzelésűre. Az előzőekben röviden ismertetett művészi ábrázolásokon kívül léteznek még korabeli nyomtatványokon, menetrendeken, okleveleken, meghívókon, részvényeken Cockerill mozdonyábrázolások, de ezek általában kevésbé részletesek, vasúttörténeti szempontból kevesebb információt hordoznak. A ferdehengeres magyar Cockerill mozdonyokról többen készítettek kisméretű, M=l:87 vagy M=l:45 méretarányú modelleket az 1960-as években az akkori kutatásoknak megfelelően, Petrik Ottó „Vasútmodellezés" című könyvében megjelent jellegrajz alapján (24. ábra). Jelen kutatások alapján Pálfi János modellező készítette el 2002ben a Közlekedési Múzeum részére a „Pest" nevű gőzmozdony 1:22,5 méretarányú fából készült modelljét. 25 A modellező kijavította a korábbi modellek hibáit az új modellen. A Magyar Középponti Vasút mozdonyainak színeit annak idején a Ferdinánd Császár Északi Vasúttól vették át. A színek leírását a korabeli magyar újságcikkekben, útleírásokban találhatjuk. A mozdonyok alapszíne a zöld volt, ezért zöldre festették a kazánt és a 25 A „Pest" nevű mozdony új modellje 21-2003. 1. 1-2 számon a Közlekedési Múzeum vasúti gyűjteményében található. 24. ábra „Pest" nevű Cockerill mozdony jellegrajza Petrik Ottó „Vasútmodellezés" című könyvéből Fotó: KM. Archívum szerkocsit is. A füstszekrény és a kémény fekete, a kerekek pedig piros színűek voltak. Két rézpánttal három részre osztották a hosszkazánt (az Északi Államvasútnál három pánttal négy részre osztották), a gőzhengerek burkolata, a korlátok a kazánszerelvények fényesre polírozott rézből készültek. A mozdonyok megjelenése rendkívül elegáns volt, (sajnos a fekete-fehér fotográfiák és rajzok ebből semmit sem adnak vissza) az új modell az eredeti színekkel készült (25. ábra). A 2A tengelyelrendezésű Cockerill mozdonyok ötödik típusát a gyár 162-169. gyári számmal a Magyar Középponti Vasútnak szállította 1845-ben. A mozdonyok 1846-ban érkeztek meg Magyarországra és a gyári számok sorrendjében a „Vácz" és a „Heves" neveket kapták. A StEG album fotográfiákon, mint már korábban említettem, a „Heves" nevű mozdony látható ebből a típusból (26. ábra). A StEG felvételeken szerkocsi nélkül láthatók a magyar mozdonyok, feltehetőleg rövid volt a fordítókorong és nem fértek rá. A fotográfián a 69. pályaszámot viseli a mozdony a korlát oldalán, ezt 1855-ben kapta, amikor az Államvasúttársaság (StEG) átvette a magyar mozdonyokat. Az. ötödik típust, eltérően a korábbi négytől, vízszintes gőzhengerekkel szállította a Cockerill cég. Emiatt a forgóvázat beljebb kellett helyezni és a mozdonynak jelentősen lerövidült a szélső tengelytávolsága, 10 láb 2 hüvelykről (3200 mm) 8 láb 7 hüvelyk 9 vonalra (2730 mm). A forgóváz tengelyterhelése emiatt növekedett, de a túllógó tömegek miatt a mozdony futási tulajdonsága viszont jelentősen romlott. A Cockerill cég ezt a típust szánta a legmodernebb 2A típusnak. A henger vízszintes elhelyezésével új problémával 75