A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 29 - Soltész József: A Magyar Középponti vasút első gőzmozdonyai 49

A Magyar Középponti Vasút 4 db nagykerekű, az. Északi Államvasút 7 db nagykerekű és 5 db kiskerekű mozdonyát a 119-130. és 136-139. gyári számokkal gyártotta le a Cockerill cég. Ez a 16 db mozdony már gyártás alatt lehetett, ezért a módosítás miatt, szinte sakktáblaszerűen, felváltva kis- és nagykerekű mozdonyként készültek el és kerültek leszállításra a két vasút részére. A 119, 126, 129, 136, 137. számúak kiskerekű, a 120, 122, 124, 127, 128, 138, 139. számúakat nagykerekű mozdonyként az Északi Államvasúthoz, a 121, 123, 125, 130. számúakat szintén nagykerekű mozdonyként a Magyar Középponti Vasút részére szállították le. A nagyobb mozdonygyárak történetében ilyen anomáliák sűrűn előfordulnak, a leggyakoribb pl., hogy a magasabb gyártási számúak időben korábban kerülnek legyártásra az alacsonyabb számúaknái, vagy fordítva. Végül is a Cockerill gyár összesen 36 db 2A tengelyelrendezésű mozdonyt gyártott az Északi Államvasút és a Magyar Középponti Vasút részére. Ebből 24 db közlekedett az Északi Államvasút és 12 db a Magyar Középponti Vasút pályáin. Ezek a mozdonyok szerkezetükben hasonlóak voltak, és csak egyes részletekben tértek el egymástól. Littrow és Hilscher osztrák mérnökök 5 különböző típusba sorolják az első fejezetben említett tanulmányaikban a 2A tengelyelrendezésű Cockerill mozdonyokat. Az első típus az Északi Államvasút részére 1844-ben gyártott 105-116. gyári számú Neustadt-Brandeis nevű 12 darabból álló sorozat {10. ábra). A sorozatba tartozó 111. gyári számú „Lukawetz" nevű mozdonyról fennmaradt egy régi fotográfia az Osztrák Államvasút Társaság (k. k. priv. oesterr. Staats Eisenbahn Gesellschaft) által 1857 és 1858-ban kiadott fotóalbumokban. 12 A 34 illetve 38 fotográfiát tartalmazó albumokat a társaság főleg a régi mozdonyok megörökítése céljából készítette. A fotográfiákat feltehetően 1856-ban vették fel a StEG fűtőházaiban. A képek értéke vasúttörténeti szempontból felbecsülhetetlen. A „Lukawetz" fotója jól szemlélteti a Cockerill által gyártott 2A tengelyelrendezésű forgóvázas mozdonyok első típusát. A mozdony felépítése követi az 12 A két album a második világháború utáni fosztogatások miatt lapokban maradt meg a Közlekedési Múzeum Archívumában. A „Lukawetz" fotográfia a Képtár 10 701-III. leltári száma alatt található. 10. ábra Az osztrák Északi Államvasút „Lukawetz" nevű mozdonya Gyártotta Cockerill 1844-ben Fotó: KM. Archívum amerikai Norris mozdonyokat. A Bury-féle félgömb tetejű hengeres állókazán, az első forgóváz és a ferdén elhelyezett gőzhengerek jellemezték az amerikai stílust. A Bury kazán előnyeit és hátrányait részletesen ismertettem a „Derű" mozdony modellről szóló fejezetben. Az osztrák Északi Államvasút - betartva a korábban már említett mozdonybeszerzési előírásokatkizárólag forgóvázas mozdonyokat rendelt az Olomütz-Prága és a Brünn-Böhmisch Trübau közötti, részben hegyipálya jellegű vonalaira. A Cockerill mozdonyok első típusát a vegyesvonati II. kategóriába sorolták be, ami azt jelentette, hogy vízszintes pályán 6000 centner (340 tonna) tömegű vonatot továbbított 3 mérföld/óra (23 km/h) sebességgel. A mozdony hajtott kerekének átmérője 4 láb=1264 mm volt. A Cockerill mozdonyok jellegzetessége volt az. úgynevezett kiegészítő- vagy pótkeret, amely az első és hátsó mell gerendákat kötötte össze kívülről, de tartó funkciója nem volt, azt a belső keret látta el. A pótkeret járdaként szolgált és néhány szerelvény tartójául, pl. hengercsapváltó vezetéke, hajtókerék sárvédő lemez stb. A Cockerill mozdony másik jellegzetessége volt a homorú, süllyesztett füstszekrény homlokfal a D alakú peremen végigfutó szegecssorral. Ez a fordított kialakítás azzal az előnnyel járt, hogy a füstszekrény homloklapját kívülről lehetett szegecselni, nem kellett bemászni a füstszekrénybe. A 62