A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

IV. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 365 - Rövid tartalmi összefoglaló a Közlekedési Múzeum XIII. Évkönyvéhez (magyar, angol, német nyelven) 385

1986, illetve 1989-ben került a Közlekedési Múzeum archívumába. A múzeum munkatársai több éves munkájuk eredményeként elkészítették az autóbuszokra vonatkozó adatok számítógépes rögzítését, így lehetővé vált az anyag kutathatósága és a járműmatuzsálemek beazonosítása. A feldolgozás időszerűségét az indokolta, hogy az utóbbi években felerősödött az igény a régi autóbuszok korhű felújítására és megőrzésére. A szerző a továbbiakban részletesen ismerteti a feldolgozási munka egyes fázisait és a rögzítésre kerülő adatokat, amelyek a következők: a forgalomba helyezés dátuma, a forgalmi rendszám, az alvázszám, a nyilvántartási szám, a tulajdonos vállalat-telephely kódszáma. Barkóczi Jolán: Közlekedési évkönyvek (kiadványtípus és közlekedéstörténeti forrás). A szerző tanulmányából megtudhatjuk, hogy az első ránk maradt magyar nyelvű naptárakat a 16. században nyomtatták. A magyar közlekedési szakirodalomban a 19. század utolsó évtizedeitől találhatjuk meg a jellegzetes, vegyes tartalmú periodikusan megjelenő évkönyveket, naptárakat, kalendáriumokat, címtárakat, sematizmusokat, almanachokat. A szaknaptárak egy-egy szakma alapvető ismereteit tartalmazták a szokásos naptári adatokon kívül. Az információ igények növekedése tette szükségessé az évkönyvek és címtárak megjelentetését. A címtárak korabeli nyelvhasználat szerint sematizmusok - a polgári állam tisztviselőinek nevét és néhány alapvető adatát hozták nyilvánosságra. Az évkönyvek tartalma ennél bővebb volt, a kormányzat működéséről, a vállalatok és egyesületek tevékenységéről számoltak be. A legtöbb közlekedési évkönyv az Osztrák Magyar Monarchia korában jelent meg. Az évkönyveket, naptárakat szerkesztették, de néhány évkönyvet a fuvarozók részére készült évkönyveket, szaknaptárakat, naptárakat mutatja be röviden tanulmányában. IV. rész A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből Hídvégi János: A Magomobil kisteherautó helyreállítása. A Budapesti Malomépítészeti és Gépgyárban 1904-ben kezdték el az autógyártást. Először az aacheni Cudell gyár típusainak gyártási jogát és a részegységeket vásárolták meg és szerelték össze, később hozzákezdtek az önálló gyártáshoz is. A gyártmányaik Phönix néven kerültek forgalomba. A gyár 1912-ben Magyar Általános Gépgyár Részvénytársaságra változtatta nevét és gépkocsijait a továbbiakban MÁG néven árusította. Az első világháború előtt Fejes Jenő tervei alapján három gépkocsitípust alakítottak ki: egy 18,4 KW-os (25 LE) személygépkocsit és egy ugyanilyen teljesítményű kisteherautót, továbbá egy 33,1-36,8 KW-os (45-50 LE) nagy teherautót. 1924-re az autót korszerűsítették, az új autó Magomobil néven került forgalomba és négy évig gyártották. Legnagyobb megrendelő az Autótaxi Budapesti Autómobil Közlekedési Rt. volt, de vevők voltak a közhivatalok és a bérautósok is. A cég kocsiszekrényeket nem gyártott, azokat a megrendelőnek saját igényei szerint kellett a kocsigyártónál elkészíttetni. A Magomobilok egyszerű felépítésű, de jól használható járművek voltak. A második világháború után megmaradt Magomobilokat állította forgalomba az Autótaxi Rt. jogutódja a Fővárosi Autótaxi Vállalat és kiselejtezésükre 1952-ben került sor. A szerző tanulmányában leírja, hogy a Közlekedési Múzeum restaurált Magomobil kisteherautója eredetileg szintén taxiként közlekedett és kiselejtezése után egy magán vásárló alakította át kisteherautóvá. Feltehetően keveset használhatták kisteherautóként, mert a plató deszkázatának egyetlen elemét sem kellett kicserélni. Az átalakítás miatt viszont több szerkezeti elemét meg kellett erősíteni. A jármű erőátviteli alkatrészei eredetiek és jó állapotban voltak, egyedül a motor hengerfeje hiányzott, amelyet eredetivel nem tudtak pótolni. A helyreállítás során az általában szokásos munkák elvégzését tervezték azzal a céllal, hogy a jármű üzemképes legyen, de tartós üzemeltetésére nem kerülhet sor. A hiányzó hengerfejet a múzeumban meglévő, több irányból is metszeteit eredeti öntöttvas hengerfej alapján hegesztett kivitelben lemezből készítette el a restaurátor. A részegységek gondos összeszerelése után mind műszakilag, mind esztétikailag kifogástalan, működőképes állapotban elkészült a kisteherautó restaurálása. A jármű helyreállítását 2001ben a Millenáris KHT finanszírozta és az „Álmok álmodói világra szóló magyarok" című kiállítás egyik jelentős exponátuma volt a kiállítás bezárásáig. Jelenleg a Közlekedési Múzeum raktárában pihen. 392