A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

IV. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 365 - Tóth Endre: Keskeny nyomtávolságú modellvasút a Közlekedési Múzeumban 371

Az állomásból kiágazó mellékvonalon ingajáratban közlekedik egy kézi hajtány. Ez az állomástól indulva eltűnik a dombok között, majd visszatér. Működését az e célra készített elektronika biztosítja. A hegyi vasút A terepasztal hátsó, magasabb fekvésű részén, kissé elkülönítve húzódik az a pálya, ahol az LGB cég hegyi szolgálatra készített modelljei közlekednek. Itt is az iparvasúthoz hasonlóan, egymással szemben halad az a két szerelvény, amely a központi négyvágányú állomás két kitérőjében találkozik (11. ábra). Innen kanyargós pályán tovább haladva tűnik el a hegyi alagutakban, ahonnan ismét elektronikus áramkörökkel vezérelve bizonyos várakozás után térnek vissza. A hegyek ugyan kissé kiemelkednek a környező dombvidéki terepből, de nem a magashegyek világárajellemzőek, így nem idegenek a pálya magyar jellegétől. Az egyik hegyen lévő kápolnarom kirándulásra csábít a hegyi vasúttal (12. ábra). 11. A hegyi vasút pályarészlete kitérővel A pályaépítés néhány tapasztalata Az automatikus múzeumi vasútüzem követelményeinek kielégítésére választottuk az LGB cég télinyári szabadtéri üzemeltetésre készített termékeit. Ez esetben is szükséges azonban a pálya rendszeres tisztítása, ami, mivel a hosszú vonalvezetés indokolja, az erre a célra szolgáló pályatisztító járművel oldható meg kedvező módon. Az LGB járművek a nemzetközi modellszabványokkal ellentétes polarizációval vannak gyárilag 12. ábra Elöl az erdei vasút, felette a hegyi vasút kanyargós pályája szerelve. Ez nem okozna gondot egy rendszeren belül, de nekünk az iparvasúti, illetve a hegyi pályánál ellentétesen haladó mozdonyokra is szükségünk volt. Ezeknek a polarizációját viszont csak nagy nehézségek árán sikerült megfordítani, mert a gyári szerelés eleve megszabja, szinte megváltoztathatatlan módon a mozdonyok haladási irányát. Gondot okozott a pálya egyik állomásánál beépített háromirányú váltó. Ezen a bal kitérő irányba rendszeresen kisiklottak a rövidebb és a forgózsámolyos kocsik, mert a váltó szívdarabjánál a kerekek vezetése gyárilag nincs megoldva. Ezen olyan pót vezetősínnel lehetett segíteni, amely a megfelelő váltónyelvre szerelve, azzal együtt mozog. A villamos felső vezeték szerelésénél dilemmát jelentett az, hogy a kanyarokban vagy túl sűrűn kell az oszlopokat felállítani, vagy a valóságtól eltérően a vezetékszálat kell meggörbíteni. A múzeumi pályán az első, modellszerű megoldás bizonyult meggyőzőbbnek. A fentieken kívül még számos érdekes tapasztalatról eshetne szó, de e helyett inkább javasolható alkalom esetén a modellpálya megtekintése. 375