A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

IV. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 365 - Hídvégi János: A Magomobil kisteherautó helyreállítása 367

xiként került forgalomba. Szerény teljesítménye és egyszerű felépítése ellenére jól használható járműnek bizonyult. A Magomobil taxik nagy forgalmat bonyolítottak le, de mivel a második világháború kitörésekor már túl öregek voltak, a hadsereg sem tartott igényt rájuk. A második világháború után ismét a megmaradt Magomobilokat állították forgalomba. A Fővárosi Autótaxi Vállalt, az Autótaxi Rt jogutódja 1952-ben selejtezte ki az utolsó Magomobilokat. A cikkben szereplő Magomobil kisteherautó szintén taxiként közlekedett, majd kiselejtezése után egy magánvásárló vette meg és a karosszéria hátsó részének leszerelése után egy teherhordó felépítményt erősített fel a némileg átalakított alvázra. (/. ábra) 1. ábra A Magomobil kisteherautóvá alakított személygépkocsi felújítás előtt A gépkocsi viszonylagos épségben vészelte ált a hosszú szolgálati idejét. Sajnos használatának módjáról, körülményeiről nem sikerült konkrét adatokat fellelnünk, azokra inkább csak következtethetünk. A gépkocsi mint korábban utaltam rá nagy valószínűséggel egy budapesti taxi lehetett, erre utal az önindító nélküli szerkezeti kialakítása, valamint a karosszéria vezetőfülkéje, amelyet a taxiknál használatos elválasztó fal mögött levágtak és ennek helyére szelték fel a platót. A plató mérete igazodik a jármű külső méretéhez, vonalához összességében harmonikus benyomást kelt. A viszonylag kevés használatról árulkodik a plató deszkázatának épsége - egyetlen elemét sem kellet kicserélni. A plató alsó deszkázatát az alvázkeret hossztartóra fektetett kb. 15 cm magas párnafákra, kereszttartók közbeiktatásával csavarozták fel. Az alváz eredetileg Cantilleveres rugózását félelliptikus rugózásúra alakították át, valószínűleg a rakományból adódó, megnövekedett terhelhetőség miatt. Ehhez a rugókötegeket meg kellett fordítani, az alvázkeret hátsó nyúlványait meg kellett hosszabbítani, hogy a rugókötegek eredetileg a hátsó futóműre szerelt végei az alvázkerethez kapcsolódjanak. A jármű tulajdonosa ezt úgy oldotta meg, hogy az első rugótartó nyúlványokhoz hasonló, egy másik alvázkeretről levágott első nyúlványokat hegesztett az alvázkeret hátsó részéhez. A rugó megfordítása következtében a hátsó tengely a differenciálművel kb. fél rugóköteg hossznyira, mintegy 40 cm-el előbbre került. Az eredetileg meglévő fellépő deszkák hátsó végéhez és a platóhoz kapcsolva egyedileg készítették el a jármű hátsó sárvédőit. A jármű erőátviteli egységei egyetlen alkatrész kivételével komplettek és jó állapotúak voltak. A hiányzó alkatrész a motor hengerfeje volt. Sajnos a gyűjteményünkben nem volt Magomobil hengerfej és annak magángyüjtőktől való beszerzésére tett próbálkozásunk sem hozott eredményt. A jármű helyreállításánál az általában szokásos munkák elvégzését terveztük, célunk volt, hogy a jármű üzemképes legyen, azzal együtt, hogy annak tartós használatát nem terveztük. A helyreállítások során gyakran felmerülő probléma volt, hogy a munkák eredménye egy vadonatúj gépkocsi lesz és ezt szerettük volna elkerülni (2. ábra). 2. ábra A gépkocsi alvázkerete és fa vázszerkezetének újjáépítésének egy fázisa 368