A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Dr. Domanovszky Sándor. Az M3 autópálya oszlári Tisza- és az M9 autóút szekszárdi Duna-híd építése 350

A híd teljes elkészülte után azt - a szélső nyílásokban, a főtartók megfelelő pontjain (2x4) elhelyezett sajtókkal - megemelték, majd eltávolították a szereléshez használt alátámasztó bakokat. Helyükre, 200 m hosszon, talpfákhoz rögzített sínpárokat építettek. Ezekre, az emelősajtók között, a pillértámaszoktól a hídfők fele 10-10 m távolságra (tehát egymástól 132 m-re) két-két (az egész hídnál 8 db) hídbehúzó kocsit helyeztek el és a hidat ezekre terhelték. Ezt követően a parton rögzített elektromos csörlővel - erőmérő és csigasor közbeiktatásával - megkezdődhetett a hídnak a bal parti úszó-emelőműre történő ráhúzása. Ettől kezdve a hidat az úszó-emelőművel együtt addig mozgatták (saját tengelyének irányában), míg a másik alátámasztási pont rákerült a jobb parti úszóemelőmüre. Ezután a hidat a pillérekhez úsztatták. Ott a szinkronban működtetett hidraulikus rendszer segítségével néhány centiméterrel a pilléreken lévő saruk fölé (3-4 m magasra) emelték, majd behajózták a végleges helyére és sarukra engedték. Az északi híd mellett - időnyerés céljából, némi fáziseltolódással, 2x2 m méretű, 25 cm vastag beton talpakra helyezett alátámasztó bakokon összeszerelték a déli hidat is (5. ábra). Amikor az északi híd már a végleges helyén volt és a déli elkészült, ezt - a pillérsaruk helyén előre beépített vasbeton gerendán, hídbehúzó kocsikkal - kereszt irányban az északi híd helyére mozgatták, majd elődjéhez hasonló módon - a 4x2 db hídbehúzó kocsira helyezték. Ezt követően a hidat ugyanúgy juttatták az uszályok emelőműveire, onnan pedig a pillérekre, mint az északit (6, 7. ábrák). Ezeknél a hidaknál a vízi műveletek nemcsak azért voltak bonyolultabbak, mint az esztergomi hídnál, mert itt 610 t-val szemben 1050 t tömeget, 120 m-rel szemben 257 m hosszú szerkezetet kellett helyére juttatni, hanem főként azért, mert míg az első esetben a hídnyílást egy mereven összefogott „úszóvonta" mozgatta, itt két egymástól független úszóművel kellett manőverezni (ezek távolságtartását gyakorlatilag maga a híd biztosította). Az előbbiekben röviden ismertetett szerelési, beúsztatási, helyretételi műveletsor mellett a főtartók helyszíni hegesztett illesztéseinek elkészítése is kuriózumnak számít, mert ez az első korszerű hazai nagyfolyami híd, amelynek teherviselő helyszíni főtartó illesztései hegesztéssel készültek. (Eddig szegecselt, majd NF-csavaros kapcsolatokat alkalmaztak.) Európában néhány esztendeje áttértek a korábban csak kivételes esetekben már előforduló hegesztéssel kivitelezett helyszíni illesztésekre. Számunkra ez itt a nagyméretű övlemez keresztmetszetek miatt szinte kötelezően követendő példa volt. 5. ábra Az északi híd bal parti vége az úszó-emelőművön, a déli híd összeszerelés alatt (2001.11.) 354