A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Hídvégi János: A Közlekedési Múzeum legnagyobb motorkerékpár kiállítása 242

motorral hajtott, háromkerekű áruszállítókat és segédmotoros kerékpárokat is gyártott. A segédmotor-kerékpárokba kezdetben 75 cm

3

, majd 98 cm

3es erőforrásokat szereltek. Míg a kisebb motorokkal nem volt probléma, a nagyobb motor okozta igénybevételt már csak egy megerősített váz viselte el. Az SHB, a WM 98-as megjelenéséig a legelterjedtebb segédmotoros kerékpár volt Magyarországon. Az 1930-as évek végén évente kb. 1000 db. segédmotor-kerékpárt készítettek. A cég a második világháború után szűnt meg. Mátra 100, 1939 A Budapesten készült Mátra korának legkorszerűbb segédmotorkerékpárjai közé tartozott. Az 1939-ben bemutatott segédmotoros kerékpárt Urbach László nemzetközileg ismert motorversenyző és márkaképviselő irányításával készítették. A korai típusokon alkalmazott pedálindítást elhagyták a járművet betolással lehetett indítani. A kétütemű „laposdugattyús" motorok kategóriájuknak legjobbjai voltak. Az első kerék vezetése, rugózása szintén megelőzte korát, a teleszkópvilla használata akkoriban még a nagy motorkerékpárokon sem volt általános. A teleszkóprugózású ülés nagyban növelte a jármű használati értékét. A Mátrák versenygépként is kiválóak voltak. A vásárlók hónapokat vártak egy-egy új gépre (75. ábra). Mátra 125, 1940 A Mátra kora legjobb motorkerékpárja volt. A 100-as sikere után 1940 áprilisában mutatta be Urbach László a 125 cm

3-es motorral készült típust. Ez külső kialakításában alig különbözött a kisebb hengerűrtartalmútól, az alkatrészek jelentős részét mindkét típushoz felhasználták. A megnövelt hengerűrtartalmú és teljesítményű motorok már 3-fokozatú kézi kapcsolású sebességváltót kaptak és a motort már berúgókarral lehetett indítani. A „berúgós, kétkipufogós" Mátrák a kategória értékesebb darabjai voltak. A versenyeken kiemelkedő eredményeket elért motorkerékpárok iránt külföldről is érdeklődés mutatkozott. Urbach tárgyalásokat folytatott a külföldi gyártás lehetőségéről. 15. ábra Mátra 100, 1939. A Mátra korát meszsze megelőzte teleszkópos elsőkerék-vezetése és ülésrugózása a nagyobb motorkerékpároknál sem volt általános WM 100, 1939 A WM Túrán sikerei után 1938-ban már egy nagyobb hengerűrtartalmú, erősebb motorral szerelt segédmotor-kerékpárt mutattak be. Az egyszerűen vezethető járművet krómozott üzemanyag-tartálya után ezüst-, vagy nikkeltankosnak nevezték, vidéken pedig „libakergetőnek" hívták. A járműnek nem volt sebességváltója, a kézi tengelykapcsolókar segítségével lehetett az egyetlen fokozat hajtását ki, ill. bekapcsolni. A WM-ek a versenyek állandó résztvevői voltak, 1939-ben a segédmotoros kerékpárok részére rendezett verseny 94 km-es távolságát a győztes WM 67,6 km/h átlagsebességgel teljesítette. A jól kiépített kereskedelmi hálózatnak köszönhetően az ország minden területén megvásárolható volt, 1943-ig gyártották. Népmotor, 1939 1939 tavaszán, a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be Pajor Imre és a Stadler Mihály Sodrony-, Szövetfonat- és Vasárugyár Rt. által gyártott motorkerékpárt. A jármű erőforrása a kitűnő hírnévnek örvendő 250 cm

3-es német ILO motor volt. „Sorozatgyátrását" a nagy kereslet miatt azonnal megkezdték. A gyártást hátráltatta az erőforrások korlátozott beszerezhetősége. A részvénytársaság 1939 októberében nagy katonai megrendelést kapott, amelynek teljesítése hátráltatta a motorkerékpárok előállítását. A hadsereg vizsgálta hadrendbe 253