A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Szabó László: A magyarországi közutak története az első világháború után 212

története, valamint a környezetvédelmi kérdéseknek vizsgálata és végül a kerékpárút-fejlesztés témaköre. Az útépítés területén önálló fejezetet kap a merev és a hajlékony pályaszerkezetek alkalmazása ugyanúgy, mint a hídépítésben alkalmazott különböző anyagok (acél, vasbeton) és technológiák (szegecselés, hegesztés, előregyártás, feszítés, szabad-szerelés, betolás, stb). A Mária Valéria híd történetének bemutatása külön helyet kap: ezzel hangsúlyozzuk újjáépítésének kiemelkedő történeti és szakmai jelentőségét. A kiállítás „elején" magában álló oszlopon, látható a történeti és az újjáépítési képekből összeállított együttes. Itt áll az egyik kiemelt cölöp, illetve a Dunából kiemelt cölöpverő gép emelő csigája. Az egyedi állvány házilag, hegesztéssel készült. A kihelyezett tárgyak (több, mint 200 db) nagyobb csoportjait technika- és technológiatörténeti sorokba rendeztük, azaz a nagyobb anyag- és szerkezet-típushoz tartozó anyagmintákat, eszközöket, modelleket csoporton belül mutattuk be - ahol mód volt rá - történeti sorban. Eddigi kiállítási tapasztalataink és gyakorlatunk szerint élünk a tárgykihelyezés módjaival. Felhasználtuk az „interaktivitás" lehetőségeit. A tárgyak többségét szabadon, dobogóra helyezve tettük ki. Egyes esetekben a szabadon álló tárgyak kisebb egységeit külön lefedtük. Néhány esetben a szabadon álló tárgyak időszakos működtetésére is lehetőség van. (Ehhez szigorú teremőri felügyeletre, a balesetveszély miatt a szakos muzeológus személyes jelenlétére is szükség van). Legnagyobb védelmet (a zárt vitrint) csak a legsérülékenyebb (törékeny, pótolhatatlan, javíthatatlan, balesetveszélyes) tárgyak kapták. A tablósorokban helyenként kialakított kisebb vitrinekbe néhány, az adott korba illő tárgyat tettünk. Egyes esetekben a szabadon álló tárgyak kisebb egységeit külön lefedtük Számítógépes munkahelyet alakítottunk ki, az. interaktív demonstrációhoz. A program a különböző hídtípusok, a statikai rendszerek működését, a teherviselés módját, a terhelés alatt szenvedett alakváltozás módját tárja a látogatók elé. Az „interaktivitásra" érintő-képernyő ad lehetőséget. A nagyobb méretű tárgyak között helyet kaptak a tervezésben alkalmazott rajzoló és adatfeldolgozó gépek éppúgy, mint a jelentősebb magyarországi közúti hidak modelljei. A különböző keréktípusokat részben csoportokban, részben elszórtan (az egyes burkolattípusokhoz illesztve) helyeztük ki. A kiállítás (és egyúttal az előzőekben említett „I. fejezet" is) bekapcsolódott a zárt TV-láncba. A monitorokon rendszeresen futtatunk ismeretterjesztő és technikatörténeti filmeket. A kiállítás „interaktivitásának" speciális eszköze a járható mintaburkolatok sorozata. Az egyes anyagtípusok, keverék-típusok (illetve ezek összetevői) kisebb-nagyobb mennyiségben kihelyezve kerültek a látogatók elé. A bemutatásra szánt hídelemek egy részét a kiállítótérben, másik részét a Hídkertben helyeztük el. A Mária Valéria híd tárgyi emlékei közül több a Hídkertben áll. A sok forrásból feltöltött „szakanyag" felhasználásával, több fordulóban elkészült forgatókönyvet felkért szakmai lektorok bírálták (id. Reinisch Egon, Dr. Tóth Ernő és Dr. Vásárhelyi Boldizsár). Javaslataik alapján több kiegészítés született - nem egyszer további anyaggyűjtésre is szükség volt. A látványterv (Molnár Kálmán grafikus művész munkája) rugalmasan követi a heterogén és bonyolult szerkezetű kiállítási anyagot. Az építés és az üzemeltetés műszaki feladatait „Műleírás"-ban foglaltuk össze. Az előkészítés során vált bizonyossá, hogy a „történelmi folyamat túllépi" a forgatókönyv kereteit. A gyorsforgalmi hálózat fejlesztésének kérdése az eredetileg tervezettnél lényegesen nagyobb felületet kapott, ezért a belső megoszlás az adott témakörön belül - alapvetően módosult. Az így kialakult „új fejezet" forgatókönyvét és képanyagát az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság munkacsoportja (Hamarné Szabó Mária vezetésével) készítette el. A fejezet részletesen ismerteti az elmúlt évtizedek legfontosabb koncepcióit, azok kialakításának alapvető paramétereit. Külön alfejezet foglalkozik a hálózat-fejlesztés elveivel, gyakorlatával, az egyes hálózat-elemek kapcsolódásával egymáshoz és a szomszédos régiók hálózatához, és természetesen az európai rendszerekhez. Kiemelt helyet kapott emellett - az 213