A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Dr. Krámli Mihály: Adalékok az osztrák-magyar dunai kereskedelmi hajózás történetéhez 1914-1916 201

egyforma lett volna. Ez az elgondolás csak addig, és akkor is csak korlátozottan volt működőképes, ameddig a hadvezetőség csak egy társaság járműparkját szándékozott igénybe venni. Mivel azonban a hadvezetés már a háború kezdetén két hajózási társaságtól, később pedig már az összes osztrák és magyar vállalattól bérelt hajókat, majd gyakorlatilag 1915 őszétől, formálisan 1917 elejétől a Bajor Lloyd hajói felett is rendelkezett, e hajópark ésszerű kihasználására a háború előtt megszabott keretek és formák teljesen alkalmatlannak bizonyultak. Hamarosan bebizonyosodott, hogy ez csak egységes és hatékony vezetés mellett lehetséges. Ugyan világos volt, hogy a törvényben háttérbe szorult a centralizáció elve, ezt a hiányosságot azonban nem hozta szóba senki. A közös Hadügyminisztériumban 1913. június 3-án tartott megbeszélésen, melyen a tengeri kereskedelmi flotta háborús feladatairól tárgyaltak, az elnöklő Kari Kailer von Kaltenfels ellentengernagy nem bocsátotta vitára a belvízi hajózás kérdését." Ez főleg a későbbiek ismeretében - kissé érthetetlennek tűnik, mivel az Adriára bezárt osztrák-magyar kereskedelmi tengerészeinek jóval kisebb szerep jutott a háború során, mint a dunai hajózásnak. Meg kell jegyezni azonban, hogy a haditengerészet ekkor, az 1912-ben Németországgal és Olaszországgal megkötött haditengerészeti egyezmény szellemében, támadó hadműveletekkel, és a Földközi-tenger olasz-osztrák-magyar ellenőrzés alá vonásával számolt. 1914 júliusa és 1915 októbere között viszonylag kis szerepe volt a dunai kereskedelmi hajózásnak (nem úgy a dunai hadihajóknak). Ebben az időszakban túlnyomó részt szerb csapatok ellenőrizték a Dunát és a Szávát. Néhány kísérlet ugyan történt kereskedelmi hajók igénybevételére a visszavonuló csapatok megsegítésére, ám ez nem volt túl sikeres.

12 A központi vezetés hiánya csak tovább súlyosbította a helyzetet. A háború kezdetén bérelt DGT és MFTR hajókkal azok a helyi katonai hatóságok rendelkeztek, amelyek hatás" Letschev5S. o. 12 Franz Conrad von Hötzendorf. Aus meiner Dienstzeit. IV. k. Wien, 1923.334-335.0. körében a járművek éppen tartózkodtak. Minden formaság nélkül igénybe vettek olyan jármüveket is, amelyeket nem bérelt a hadvezetőség. A parancsokat többnyire az általános helyzet ismerete nélkül, sokszor a hajózás követelményeinek nem megfelelően adták, sőt, nem egyszer azok egymással teljesen ellentétesek voltak. Ebben a helyzetben nem csoda, különösen az első hónapokban, hogy súlyos konfliktusok alakultak ki a hajók kapitányai és a demoralizált csapatok parancsnokai közt. A kaotikus helyzetet látva a központi vezetés felé tett első lépést a szabadkai 4. tábori szállításvezetőségnél (TSZV) 1914. november 1-én felállított katonai hajózási csoport megalakítása jelentette. A cél az volt, hogy a különböző vállalatoktól bérelt hajóparkot központi vezetés alatt álló, használható egységgé alakítsák át. Mindezt úgy tervezték, a vasúttal ellentétben, hogy a katonai hajózási csoport a hajókat a tulajdonosoktól teljesen függetlenül vezesse. Az elgondolás alapvetően helyes volt, de megvalósítására, több okból is, még egy esztendőt várni kellett. A folyami kereskedelmi hajózás a szerb csapatok kiveréséig ugyanis nem tudta a közös minisztertanács által kiszabott legfontosabb feladatait teljesíteni: jelesül Törökország hadianyaggal való utánpótlását, - mint azt a szerencsétlen sorsú BELGRÁD gőzös esete is mutatta

13 - illetve Németország és az OsztrákMagyar Monarchia élelmiszerrel való ellátását. A háború első évében ezt a feladatot az amúgy is túlterhelt vasutaknak kellett megoldaniuk, a román kormány által szándékosan állított akadályok ellenében. Habár 1914. november 1-én megalakult Szabadkán a katonai hajózási csoport, a központi irányítást még sokáig nem tudták bevezetni. A helyzetet jól jellemzi a következő jelentés, melyet a 4. TSZV küldött a hadsereg-főparancsnok-ságnak 1915. január 20-án. 13 A Gallipolinál küzdő törökök megsegítésére fontossá vált, hogy a Dunán lőszerutánpótlást juttassanak el Törökországba. Német nyomásra a lőszerrel megrakott MFTR BELGRÁD gőzös 1915. március 30-án este futott ki Zimonyból. Vinca előtt a szerbek felfedezték, és lőni kezdték. A hajót nem sokára utóiérte a végzet: felrobbant, és személyzetéből mindössze hárman maradtak életben. 204