A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Szeibert János: Hajógyárak Óbudán és Angyalföldön 174

Szeibert János Hajógyárak Óbudán és Angyalföldön (Áttekintés a fahajók építésétől az iparszerü hajógyártásig) Bevezető Magyarországon az 1980-as évek végén, és a 90-es évek elején lejátszódott gazdasági szerkezetváltás végzetes következményekkel járt a nagy múltú, és évszázados hagyományokkal bíró magyar hajóiparra. Óbudán a „Ganz Danubius Óbudai Hajóépítő Rt. "-ben (GDÓH Rt.) 1991-ben elkészült a 37 darabból álló H-3291 típusú 1765 kW teljesítményű tolóhajó széria utolsó egysége. A megrendelőnek történt átadás után a gyár befejezte a termelését. A Duna túlsó partján, a pesti oldalon hasonló sorsra jutott a magyar hajóépítés másik nagyjelentőségű bázisa a „Ganz. Danubius Hajó-és Gépgyár Rt "-is. (GDHG Rt.). A hajógyár, utolsó megbízásként a német Thyssen cégnek még három folyamtengerjáró hajót épített, amely hajók ugyan kiváló minőségben épültek meg, de a gyártásuk üzleti szempontból sikertelen vállalkozásnak bizonyult, így a gyár, figyelembe véve az ezen a partszakaszon működött összes hajóépítő előd vállalkozásokat is, kerek 130 éves eseményekben bővelkedő pályafutás után 1994-ben végleg becsukta kapuit, hogy átadja helyét a bevásárló központoknak és lakóparkoknak. A kilencvenes évek végén még történt néhány kísérlet új hajó építésére, és ezen keresztül a megszűnő hazai hajógyártás minimális szintű életben tartására, értve ez alatt némi szellemi és gyártókapacitás egybetartását. A próbálkozás nem sok eredménnyel járt. Nem sikerült megtartani -még töredékeiben sem- a nagy hagyományú magyar hajóipart. Hosszú fejlődési utat kellett megtenni ahhoz, hogy a vízen közlekedő jármű előállítását hajógyártásnak, vagy pontosabban „gyártásszerű hajóépítés"-nek lehessen nevezni. Ennek a hosszú és érdekes útnak kiemelkedő és a magyar hajózás, hajóépítés szempontjából fontos része az úgynevezett „fahajók" építésének korszaka. Ezért, amikor a közelmúlt hajógyárairól, hajógyártásáról szó esik, meg kell emlékezni a „fahajók" építésének a magyar hajózásban évszázadokon átívelő- jelentős szakaszáról is. Az ipari hajógyártás kialakulásának folyamatában - mintegy átmenetet alkotva további nagy szerepet játszottak azok a személyek, akik a dunai gőzhajózás előfutárai voltak, és korukat meghaladó, kiemelkedő műszaki alkotásokat hoztak létre. Természetes azonban, hogy ennek a hosszú, több évszázadon átnyúló időszaknak minden eseményét egy rövid írás keretében még érinteni is alig lehet, így az olyan nagy múltú vállalatok, mint az óbudai és az újpesti hajógyárak létrejöttével, megszűnésével, vagy újraalakulásával kapcsolatos történések leírásától el kellett tekinteni. Ezen kívül a gyárak volt telephelyein található a hajózással, a hajóépítésre vonatkozó gazdag és érdekes - évezredes, a római korig visszanyúló- emlékek felidézésére, megismertetésére sem kerülhetett sor a tanulmányban. A fahajók építésétől a gőzhajók kialakulásáig Magyarországon a 16. és 17. században a kisebbnagyobb építkezéseket figyelemmel kisérve, úgy tapasztaljuk, hogy még az egyszerűbb munkára is külföldről hozatnak iparosokat és mesterembereket, így érthető, hogy hajóépítő iparunk még a török hódoltság előtt is jelentéktelennek számított. A hajóépítő ipar kifejlődéséhez a hajózható folyókon, a rendelkezésre álló rengeteg faanyagon és a tapasztalaton kívül még más egyéb is szükséges. A hajóépítéshez ugyanis sokféle vasanyag és kü174