A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Bálint Sándor: A MATEOSZ (Magyar Teherfuvarozók Országos Központi Szövetkezete) története I. 151

rozoga járműveik terhelhetősége pedig a 2 tonnát. Vagyis objektív okok miatt nem alakulhatott ki harc a vasút és az autó között. Az újságok nyugati példákból indultak ki. Németországban a háború után több, mint 50 000 teherautó került vissza a katonaságtól a civil forgalomba, Franciaországban ennél valamivel kevesebb. Angliában valamivel több. A magyar vasutak a közúti konkurencia ellen, védekezésül 1927-ben létrehozták a Magyar Vasutak Autóközlekedési Vállalata Rt-t (MAVART), az állam engedélyt adott e cégnek egy országos vonalhálózatú személy- és árufuvarozó hálózat kiépítésére. Amely vonalra a MAVART konceszsziót kért, ott magánfuvarozó nem működhetett. Az állam az 1920-as évek második felében ugyan kihozta az un. Kontártörvényt, de ezzel sem tudta visszaszorítani a vadfuvarozókat és a szekereseket. A vasutak veszteségei nem mérséklődtek a MAVART megjelenésével, a legálisan működő autófuvarozók helyzete pedig tovább romlott. A gazdasági válság idején, 1930-ban jelent meg a közhasználatú jármüvekről szóló XVI. törvény, majd 1931-ben az 57000 sz. K.M. rendelet, mint a végrehajtási utasítása. Az új törvény az 1922. évinek szigorított és bővített változata volt, lehetetlen helyzetbe hozta a teherautó-fuvarozó iparosokat. A 2. §-ának 2. pontja így fogalmaz: „Árufuvarozási gépjáróművállalat, amely poggyászt, árukat és egyéb ingó dolgokat a/ rendszeres járatokkal, vagy b/ esetenként fuvaroz,- Az 5. § kimondja, hogy több község vagy város, vagy, amely község (város) és hozzátartozó tanyák, vagy az ugyanazon községhez, tartozó tanyák között fuvarozó rendszeres járat létesítése és fenntartása az állam fenntartott joga." A magánfuvarozók államosítást éreztek e meghatározásban, függetlenségük csorbulását vélték benne. A szöveg így folytatódik: „Ejog gyakorlását a törvény rendelkezései értelmében időlegesen más vállalkozónak lehet átengedni. Amennyiben a kormány az. állam jogának gyakorlását szerződés útján más vállalkozóra kívánja átruházni, a szerződést előzetesen az országgyűlésnek tudomásul be kell mutatni. Egyéb közhasználatú gépjáró-művállalatot létesíteni és fenntartani szintén csak engedély alapján szabad. Engedélyt a kereskedelemügyi miniszter adja ki, aki idevonatkozóan az érdekelt törvényhatóságok meghallgatása mellett, illetőleg a többi miniszter meghallgatása után határoz... Ha a község vagy város belterületére korlátozott közhasználatú gépjáróművállalat olyan járatot kíván létesíteni, amely az. országhatárt érintve, valamely szomszéd országbeli vasútvonalhoz, hajó- vagy gépkocsijárathoz csatlakozik, az engedély megadása a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartozik. " A 6. § úgy dönt, hogy „közhasználatú gépjáróműre engedély nem adható ki, ha a meglévő vasúti, vagy hajózási, esetleg gépjáróművállalatnak versenyt okozna, vagy a kérelmező személye a feltételeknek nem felel meg. " A 8. § újabb szigorítást hozott, ugyanis legfeljebb 10 éves időtartamra korlátozta az engedély érvényét, amelyet esetleg újabb 10 évre lehetett meghosszabbítani. A III. fejezet 9. §-a a kiadandó engedély feltételeit sorolja fel. A 15. § ezt mondja: „A miniszter felhatalmaztatik, hogy e törvény hatálya alá tartozó közhasználatú gépjáróművállalatokra a szükséghez képest a vasút üzletszabályzatának a fuvarozásra vonatkozó rendelkezéseit a rendeletnek megfelelően kiterjeszthesse." A 20. § bejelenti, hogy az esetenkénti fuvarozó vállalatok, amelyek üzeme egy város vagy község belterületén túl terjed, a kereskedelemügyi miniszter bizonyos körzetre korlátozhatja. A körzet 2530 km átmérőjű lehet. A törvény minden vonatkozásban korlátozta az autófuvarozó iparosok működését, ám ugyanakkor a szekeresek és a vadfuvarozók korlátozás nélkül működhettek. A törvény végrehajtási utasításának 2. §-a így kezdődik: „Az engedély alól mentesek a vállalatok által főüzemekkel kapcsolatosan kizárólag a főüzem érdekeinek előmozdítására alakított, nem mindenki által igénybevehető, tehát melléküzemként folytatott gépjáróművállalatok, még akkor is, ha a fuvarozásért külön díjat számítanak fel (...)" A minden részletre kitérő végrehajtási utasítás 1931. október 31-én jelent meg, életbelépését azonban a miniszter 1932. október 15-ig elhalasztotta. Az átmeneti időben aktivizálódott a MÁV ellenőrző hivatala, munkáját a közutakon lebonyolódó személy- és árufuvarozásra is kiterjesztette. Feljelentéseinek ezrei jutottak a törvényhatóságokhoz és a főhatóságokhoz. 1932. október 15-től 152