A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 29 - Balogh Gábor: A Közlekedési Múzeum térképtára 113

fiókos - térképtároló szekrények beszerzése, majd beépítése a Térképtárba, amely lehetővé tette az egész térképgyűjtemény korszerű, szakmai szempontok szerinti csoportosítását [7]. A modern szekrénysor nem csak a tárolókapacitás bővítését, hanem - a védőfóliával ellátott térképek, keményfedelű mappákban való tárolásával - az állagmegóvást is szolgálja. Itt kell megemlíteni, hogy a térképek és atlaszok speciális nyomdai termékek, amelyek a tárolási módot is meghatározzák. Ilyen szempontból megkülönböztetünk: a. kézitérképet (egylapos), b. füzettérképet (többlapos), c. atlaszt, d. falitérképet, e. földgömböt. Az optimális elhelyezés a tárolókapacitás megsokszorozását követelné. Ha például közlekedési alágazatonként szeretnénk csoportosítani a különböző nyomdai termékként kivitelezett térképeket nagymértékben segítve a tudományos feldolgozást és kutatást - az jóval több helyet követelne a mai állapotnál. Ezt csak a nagyon kivételes anyagi és tárolótér kapacitással rendelkező gyűjtemények engedhetik meg maguknak. A Közlekedési Múzeumban ilyen jellegű tárolást sem a kutatói érdeklődés méretei, sem a lehetőségek korlátai miatt nem szükséges megvalósítani (a főszerkesztő megjegyzése). A mai raktározási mód is óriási előrelépés az elmúlt évtizedekhez képest. Jelenleg az egy- és többlapos térképeket a már említett gördülő-fiókos szekrényekben helyeztük el, míg az atlaszokat - a könyvekhez hasonlóan - polcos szekrényekben tároljuk. A falitérképek eddigi - szinte kezelhetetlen - zsúfoltságát is megszüntettük. Ma már az új raktárépület galériáján, korszerű gördülő-fémállványokon, felfüggesztve tároljuk azokat. így nem csak egyszerűen mozgathatók, hanem a tartalmuk is könnyen szemrevételezhető. Az a néhány földgömb, ami eddig gyarapította gyűjteményünket ajándékozás és selejtezés következtében - kikerült a Térképtárból, mert a nagy helyigényük és leromlott állapotuk nem indokolta a további tárolásukat. Az 1965-ben készült átvilágítható, színes, domborművű, 212 cm átmérőjű földgömböt - amely a világ legfontosabb közlekedési útvonalait mutatta be - visszaadtuk az ELTE Térképtudományi Tanszékének, ahol azt készítették, és ahol a restauráláshoz megfelelő szakembergárda áll rendelkezésre. Reméljük, hogy ezzel, a ma már térképtörténeti emléknek számító földgömbbel, segítjük az éppen fennállásának 50 éves jubileumát ünneplő tanszék oktató és kutató munkáját. Külön gyűjtemény-csoportot alakítottunk ki - az 1900-ig készült - különleges értéket képviselő térképekből. Mivel történelmi dokumentumokról van szó nagy gondot fordítunk a tárolásukra, restaurálásukra, kezelésükre, kölcsönzésükre. Jelenleg 116 db ilyen térképünk van [7]. Megkezdődött a térképgyűjtemény szakmai szempontok szerinti feldolgozása is. A térképtári repertóriumban először az Osztrák-Magyar Monarchia ül. a Magyarország területét ábrázoló közlekedési térképek - azon belül a vasúti közlekedési térképek - adatainak az összegyűjtésére kerül sor. Ez a nyilvántartásba vett gyűjtemény kb. 20 %-át jelenti. A repertórium elkészítéséhez ki kellett alakítani azokat a fogalom-csoportokat (pl.: atlasz, dombortérkép, földgömb, térképlap, stb.) amelyek alkalmasak arra, hogy a különféle módon (pl.: kéziratos, vagy sokszorosított) előállított kartográfiai dokumentumokat megkülönböztessék ül. meghatározzák (Lábra). Ezután az egyes térképművek fő alkotóelemeinek és azok paramétereinek a meghatározására került sor, amelyeket a repertóriumban felsorolt öszszes dokumentumnál figyelembe kell venni [8]. Ezek a következők: Főcím: egyéb címadat, első közös szerzőségi adat; második és minden egyes további szerzőségi adat. Kiadásjelzés: az adott kiadás közös szerzőségi adata. Méretarány: vetület. A megjelenés helye: A kiadó neve, a megjelenés éve (A nyomda székhelye: A nyomda neve). A fizikai egységek száma és az információhordozó fajtája: méret. (A sorozat főcíme, ISSN). Megjegyzés. - Közös ISBN : ár Példa (2. és 3.ábra) 113