A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)
II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Soltész József: A Közlekedési Múzeum vasúti járműgyűjteményétől a Magyar Vasúttörténeti Parkig 60
2. ábra A Magyar Királyi Államvasutak l.psz. udvari kocsija, 1871-ben készült az Első Magyar Vasúti Kocsigyárban Fotó: KM Archívum Elmondhatjuk, hogy a második világháború előtti időszakban sem a Közlekedési Múzeum, sem a MÁV nem végzett céltudatos muzeális vasúti járműmegőrző tevékenységet. Tovább rontott a helyzeten, hogy az a néhány jármű sem maradt meg az utókorra, amelyet a múzeum részére a közlekedési vállalatok átadtak. Ebben a korszakban muzeális szempontból főleg a legrégibb típusú eredeti járművek tűntek el örökre az első világháborút követő területi változások és a járművek selejtezése miatt. Kivételnek számított az 1920-as és 30-as években Fialovits Bélá-ndk, a MÁV Északi Fűtőház főnökének kiemelkedő tevékenysége, aki számos régi mozdonytípust átállomosíttatott és megőrzött a fűtőház területén. Az akkor már selejtezésre ítélt századeleji 203. sorozatú mozdonyok egyik példányának (203,501 psz.) átépítésével pedig tervezőmérnökként is bebizonyította, hogy korszerűsítéssel a régi sikeres magyar konstrukciókat tovább lehet használni. Fialovits Béla kortársa, Ledács Kiss Dezső vasúti gépészmérnök, a "Gőzmozdony" című szaklap alapítója, cikkeiben és tanulmányaiban többször is felhívta a figyelmet a régi vasúti járművek megmentésére. Az 1943-44-ben a Vasúti és Közlekedési Közlönyben megjelent "Adatok a 100 éves magyar gőzmozdony történetéhez" című cikksorozatának nyitó cikkében így ír kritikusan a korszakról: "Annál érthetetlenebb azonban egyes vasutaknak az a nemtörődömsége, hogy nem is oly sokkal ezelőtt, az 1850-70-es években épült mozdonyokat kiselejtezték, és ahelyett, hogy ezekből néhány értékes darabot a Közlekedési Múzeumnak átengedtek volna, szétrombolták azokat. Pedig az így eladott ócskavas-anyagért a vasút oly keveset kapott, hogy az nem is számbavehető; hiszen a szétszedést is az illető vasútnak magának kellett elvégezni: viszont annál többet nyert volna vele a nemzet. Még ma is van forgalomban olyan vasúti jáművünk, melyet selejtezés alkalmával a szétrombolás helyett célszerűbb volna az utókor számára eltenni; ezért helyes lenne ha a minisztérium oly utasítást adna a vasutaknak, hogy a vasúti járművek szétrombolásának engedélye csakis a felügyeleti hatóság beleegyezésével történhetne." Ledács Kiss Dezső gondolatai napjainkig érvényesek, a régi vasúti járművek megőrzésének problémái 60 év elteltével sem oldódtak meg teljesen. Itt érdemes azt is megemlíteni, hogy Dr. Heller György az 1950-es években próbálta megmenteni a beolvasztástól az utolsó 601 sor. mozdonyt, amely annak idején Európa legnagyobb gőzmozdonya volt; a mentési kísérlet sikertelen maradt. A Közlekedési Múzeum vasúti j ármügyüj temény e A második világháború a Közlekedési Múzeum vasúti gyűjteményében jelentős károkat okozott. 1 Az újjáépült múzeum hosszú szünet után a régi lebombázott épület korszerűsítésével és új kiállítási koncepcióval nyitotta meg kapuit 1966 április 2-án. Az új koncepció szerint a modellekkel együtt eredeti vasúti járműveket is kiállítottak. A gyűjtemény egy jelentős részét viszont továbbra is raktárban kellett tartani a kiállítótér szűkös kapacitása miatt. Ez a felfogás eltér attól, amikor minden begyűjtött tárgyat kiállítottak (nem 7 A múzeumi gyűjteményekben okozott háborús károkról részletesen ír Dr. Molnár Erzsébet a múzeum IX. évkönyvében, a vasúti gyűjteményben esett károkról pedig jelen cikk szerzője írt részleten a múzeum XI. évkönyvében a már korábban hivatkozott tanulmányában. 62
