A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

IV. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 317 - Rövid tartalmi összefoglaló a Közlekedési Múzeum XII. Évkönyvéhez (magyar, angol, német nyelven) 367

propagandisztikus és reklám funkciójával. A közlekedést, mint fogalmat a madár, a madár szárny, a kerék, a kormánykerék, a gumiabroncs eredeti, vagy stilizált formái, illetve a vállalati jelvény az adott vállalat, üzem legjellemzőbb tevékenységének, gyártmányának motívumai fejezik ki. Gazdag gyűjteményt alkotnak a kulturális és sportegyesületek jelvényei. Viselésüknek esetenként időbeli korlátai is voltak, vagy csak meghatározott viselethez, esetleg egyenruhához lehetett hordani. A tanulmány a teljesség igénye nélkül az utak és hidak, a közúti közlekedés, a vasúti közlekedés, a városi közlekedés, a hajózás és a repülés vállalatainak, dolgozóinak jelvényeit mutatja be. Soltész József: A Közlekedési Múzeum vasúti Járműgyűjteményétől a Magyar Vasúttörténeti Parkig. A szerző tanulmányában nem csak a Magyar Vasúttörténeti Parkban látható eredeti vasúti járműveket mutatja be, hanem beszámol a múzeum kiállításáról és az M=l:5 méretarányú vasúti modellgyüjteményről is. Régi vasúti jármüvek megőrzésének gondolata az 1896. évi Millenniumi kiállítás alkalmával merült fel. A két világháború közötti időben a nagy területigényű eredeti vasúti járművek gyűjtésére és kiállítására nem volt elegendő hely és az a vélemény alakult ki, hogy az eredetivel teljesen megegyező modelleken mutatják be a jármüveket. így alakult ki a világhírű M=l:5 arányú modellgyűjtemény. A második világháború előtti időszakban sem a múzeum, sem a MAV nem végzett céltudatos vasúti járműmegőrző tevékenységet, azonban néhány meghatározó típus eredeti példányát mégis sikerült megőrizni. A második világháború után az 1960-as években kezdődött el a gőzmozdonyok tömeges selejtezése és ettől kezdve vált szervezetté a muzeális korú vasúti járművek megmentése és nosztalgia menetben való közlekedtetése. A szerző részletesen ismerteti ennek az időszaknak jármümegőrző tevékenységét. A továbbiakban a Magyarországon működő vasútmúzeumok kialakulásáról, tevékenységéről ad számot. Tanulmánya következő részében a Magyar Vasúttörténeti Park létrejöttének előzményeiről, kialakulásának göröngyös útjáról tájékoztat. Az I. ütemben a Park szabadtéri területén kb. 50.000 m

2

, a fedett körfűtőházban 5.000 m

2 terület áll a járműkiállítás rendelkezésére, a zárt kamara kiállítótermek, az emléktárgybolt és a büfé mellett. Az I. ütemben kb. 100 darab vasúti jármű került kiállításra, a további ütemekben még újabb kb. 100 darab jármű állítható ki. A Park ünnepélyes megnyitására 2000 július 14-én került sor. A szerző a befejező részben a kiállított járművek felújítási munkáiról számol be és táblázatos formában összefoglalja a Közlekedési Múzeum eredeti vasúti járműgyűjteményét, kiállítási, illetve tárolási helyét. Krámli Mihály: H.M.S.Victory egy I. osztályú sorhajó és modellje a Közlekedési Múzeumban. A szerző tanulmányában az angol Victoryt Kolumbusz zászlóshajója - a Szánta Marija - után minden idők második legismertebb hajójának tekinti. Az ötödik I. osztályú sorhajóként épült hadihajó gerincét 1759-ben fektették le és 1760 október 30-án kapta meg a Victory (győzelem) nevet. 1762-ben ért végett a franciákkal vívott 7 éves háború és ez a hajó építésének befejezését nagyon elnyújtotta. A hajó 1765-ben készült el és május 7-én bocsátották vízre (az I. osztályú sorhajókat a kisebb hajókkal ellentétben nem sólyán, hanem szárazdokkban építették). Kitűnő hajózási tulajdonságait az is jellemezte, hogy 1812-ig tartó aktív működése alatt 13 angol tengernagy- közöttük Horatio Nelson - választotta zászlóshajójának. 1805 október 21-én a Trafalgár foknál a spanyol-francia egyesített flotta elleni ütközetben a hajó súlyosan megsérült és lényegében csak 1808-ban állt ismét szolgálatba, míg 1812 november 30-án ténylegesen végett ért aktív pályafutása. A hajó ma múzeumhajóként működik Portsmouth-ban. A szerző részletesen ismerteti az angol hadihajó-építési módszereket, fegyverzetüket és az I. osztályú sorhajók személyi állományát. A Közlekedési Múzeum állandó kiállításában látható modell M=l:48 méretarányban készült és a trafalgári ütközet idején lévő állapotban mutatja be a Victory-t. A hajótest palánkolásos technológiával készült, mint az eredeti, fedélzeteinek látható részein az eredeti hajó minden apró részlete pontosan megtalálható. A hajófenék rézlemez borítása szintén az eredetivel megegyező anyagból és technológiával készült. III. rész Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok Szabó Attila: Magyar konstrukciójú forgószárnyas repülő szerkezetek. A repülés történetében az elképzelt 369