A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

IV. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 317 - Rácz Katalin: A Rudolf Egyesület két zászlójának restaurálása 339

A festett rétegek szerkezetét beágyazás után mikroszkópos rétegvizsgálattal tártuk fel, anyagait színreakciókkal ül. elektronmikroszkópos vizsgálattal határoztuk meg. Az alapozórétegek krétával töltött olaj ül. fehérje kötőanyagúnak bizonyultak, az eredeti fémréteg ezüstnek, míg a felújítás alumíniumnak. A fémfonalak fémszalagjait nedvesanalitikai ül. elektronmikroszkópos vizsgálattal vizsgáltuk. A nedvesanalitikai vizsgálatok során a vizsgált anyagot kémiai reagensekkel cseppentjük meg, amelyek az anyagra jellemző, szabad szemmel vagy fénymikroszkóppal látható elváltozást okoznak. Ezekkel a vizsgálatokkal a bojt és a szalag fonalát ezüstözött réznek, a rajtét színezüstnek határoztuk meg. Ez utóbbi azért érdekes, mert színezüst szalagot általában selyem bélfonalra tekernek, nem pamutra, mint itt. Első lépésben kiemeltem a festményt és átadtam az azt restauráló festőrestaurátornak. Mivel a kép ovális, a keretező szalagok és a képkivágás ívének megtartására, és a könnyebb kezelés érdekében, a kép helyére mindhárom helyen tüllt varrtam be. E munka közben vettem észre, hogy a képkivágás szegesének külső élén egy a teljes körön végigfutó kézi varrás nyomai láthatók. Ez a varrás egy fekete textilt rögzített, amit kitéptek vagy kivágtak, s amelyből apró darabkák a helyükön maradtak. Bibliográfiai adatok szerint az egyletet a Tanácsköztársaság alatt ideiglenesen átnevezték. Elképzelhető, hogy ekkor a zászlóban lévő szentképet lecserélték, esetleg csak egy üres fekete textilre. A körben talált foszlányok talán ennek a nyomai. A tárgy szétbontása után a festett területeket levédtem etil-alkoholban oldott 3%-os Regnallal, hogy a mosás során ne sérüljenek. A tisztítást meleg lágyvízzel végeztem, amelybe 0,5 g/l Evanát anionos mosószert tettem. Az egylapos kétoldalas zászlók restaurálásának legnagyobb problémája az „egylapos"ságból ered, azaz ha a tárgy hiányos vagy alátámasztást igényel, mint ez a zászló, hogyan tudja a restaurátor a statikai megerősítés mellett mindkét oldalt láttatni. Ez a feladat egy vékony átlátható anyaggal, a krcplinnel való beborítással oldható meg. A kreplint ha lehet varrással, ha nem, ragasztással rögzítik a felületre. Ennek a zászlónak az esetében kombinált megoldást választottam. A betűk felületén ragasztottam, a festetlen területeken vékony selyemszállal varrtam a kreplint. A restaurálás első lépéseként először a kreplint és a kiegészítő selymet színeztem meg, majd ráhelyeztem a kreplint a zászlóra és a szöveg rendezésével párhuzamosan elkezdtem ráragasz-tani a betűkre. A legtöbb problémát a legsérültebb terület okozott, mert bár a szöveg már megragasztott részének stabilitása nagy segítséget adott, itt voltak azok a darabkák amiket annak idején rossz helyre rögzítettek és most kirakójátékszerűen meg kellett keresni a helyüket (1. ábra). A szöveg összeállítása után a kreplint fekete selyemszállal előöltéssel rávarrtam az alapra, hogy a zászló megfordításakor ne tudjon elmozdulni. A zászló megfordítása után következett az alap hiányainak selyemmel való kiegészítése. A foltszerű lyukakat fóliára átrajzoltam a szálirány jelölésével és kivágtam a selyemből. Helyükre beillesztve élbevarrással rögzítettem őket. A sarkoknál és máshol, ahol csak a vetülékfonalak maradtak meg, a ritkultabb területekre a kiegészítő anyag vetülékfonalából szálakat fektettem be és előöltéssel levarrtam azokat. Amikor minden kiegészítés a helyére került, a felhasadozott területeket és a bepótolt szálakat lefogóöltéssel rögzítettem. A varrás sűrűségét az adott terület állapotához alkalmazkodva állapítottam meg, 1 ül. 2 cm-ben. Végül ezt az oldalt is beborítottam és a mostmár három réteget 4 cménként levarrtam. A kiegészítések varrásvonalait korábban úgy helyeztem el, hogy a három réteg összevarrása illeszkedjen közéjük. A festett területek retusálása előtt, a betűknek és a mintáknak megfelelően a kreplint ráragasztottam a kiegészítésekre, hogy a retusáláshoz használt anyag ne szívódjon szét, ül. hogy a mintakiegészítés ne lebegjen, ne legyen „szellemképes". A retusálási a kreplin tetején végeztem, hogy az a későbbiekben szükség esetén eltávolítható legyen. A szintkülönbségek kiegyenlítése miatt, a festőrestaurátorok által használt tömítőmasszát színeztem meg a megfelelő színre és pontozásos technikával készült beilleszkedő retussal kiretusáltam a hiányokat mind a két oldalon. 341